|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelmi dal Hiawatából | ||||||
| Onewéj, ébredj szerelmem,
te vagy a virág az erd?n, te vagy a madár a prérin, lágy szemed akár az ?zé. Ha csak egyszer rám tekintesz, boldog vagyok, olyan boldog, mint a prérin liliomszál, hogyha kelyhét harmat érte. Lélegzésed édes illat: vadvirágok szaga reggel, szárnyaló illatuk éjjel, hulló lombok évadában. Minden csepp vérem feléd lök, vágyik egyesülni véled; úgy vágyódom rád találni, mint forrás, ha napba szökken, s tündökl? holdfénybe éjjel. Ébredj, rólad zeng a szívem, ha közel vagy, oly örömmel, mint sóhajtva daloló fák eperérés hónapjában. De mikor boldogtalan vagy, szívem úgy fordul borúsra, mint fényes folyó sötétül, ha felh?k árnyéka hull rá. Amikor te legvígabb vagy, zaklatott szívem der?s lesz, mint folyón, a hideg szélt?l fodrozó hab nap tüzében. Mosolyog a föld, a víz is, mosolyog a tiszta égbolt; de mosoly nem j? a számra, ha te már nem vagy körülöttem. Árva vagyok, árva, nézz rám! Szívem lüktetése - nézz rám, ó, ébredj, ébredj szerelmem, Onewéj, ébredj szerelmem! | ||||||
| ||||||
