Egyikünk se sejti, meddig árassza ránk sokiz? illatát az
élet
és milyen hosszú az út, amit magunknak kell kitapossunk.
Kérlek,
gondolj arra, nem tudhatod meddig ölelhetsz, szerethetsz lustán vagy minden ?r?lt
hévvel.
Gondold meg hát, mi számít, mi emel fel, mi csillan fel melletted olyan édes
fénnyel?
Mi az, ami észveszejt?en káprázatos és nemcsak múló
szeszély?
Ami vállal ezer megprobáltatást és milló veszélyt
érted!
Én tudom jól mi az, kusza hálójából, keresem de nem találom a kiutam és most is,
érzem!
Tudom hogy mi az...? Az irántad érzett szerelmem, a kavicsdobáló kisgyermek, ki megtöri a tó sima tükrét.
Belém véste, mint egy fába minden álmodat, olykor áldásával simogat, de néha fájóan belém vájja tövisét...

...

Áldás: az érzés;

Fájdalma, vágya; vérzés.

Szeretetre oly szomjas kérés,

Forrása - kútja olthatja csak...

Nélküle - más, jaj !- kioltja!

Örök t?z, örökké ?z,

Csak egyért küzd:

Örökkön örökké!

Vagy megsemmisülsz, csaknem

Pokolba menekülsz, vagy

F?nixes lángja lesz...

Min?ségi "más-ad" melegágya;

Mindörökké!

Jöjj Szerelem!

...

Szeretlek, olyan vagy, mind a csillagok az égen, te vagy az életem, szeretlek.

...

Életem Értelme!

Te vagy az, ki meg mutatta mi az élet
Melletted már nem félek!
Bátran merem mondani, hogy SZERETLEK
Karjaimból téged, soha el nem engedlek.
Sírig tart ez az érzés nekem,
Csókjaidat, míg én élek nem feledem!
Örökre szívembe zártalak
Egész életemben TÉGED vártalak.
Most, hogy már itt vagy velem,
És fogod két kezem.
Kezeidet el nem engedem!
Szeretlek, mert értelmet adtál szerény kis életemnek,
Megnyugvást fájó kis szívemnek.

Szeretlek

...

Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy minden bajban fogod a kezem.
Hogy nem hagysz el soha,
Hogy viszont szeretsz,
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz. ?

...

B?n az élet,mert meghalni félek.
Mert van egy srác,akiért élek.
De kérlek hogy szeress,mert addig élek,
Te vagy az els?,kinek hinni tudok,
Te vagy az els?,kinek hazudni nem tudok,
Te vagy az els?,kit igazán szeretek,
Te vagy az els?,kit soha el nem feledek!

...