Elértük az úti célunkat a kisebb dombok közötti völgytölcsért,
Elértük az esti pihenőhelyünket, a völgy körüli dombtöltést.
A völgytölcsér torkolatától nem is messze, levertük a sátor cölöpöket,
Hogy utána nekiállhassunk a vacsora-alkatrészek, összefőzésének.

(3 soros-zárttükrös)
A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes,
Szerintünk érzi a közeledő estet, mi bőn rejtelmes…
A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes.

A domboldalakról hevenyűlve görög le a sötétség,
Mintha tudná, hogy eme kis völgy egy befogadó féleség.
Az égen, felhőcskék látszanak,
És látni, hogy biz' nem mozdulnak.

Olyanok, mint rónán kint-rekedt gulya, mi helyben állva szunyókál,
A terelőkutyák is csendesek, immár egyikük sem mórikál…
Olyanok, mint rónán kint-rekedt gulya, mi helyben állva szunyókál.

A dombok túloldalán egy házi kutya vakkant csendesen,
Valahonnan messziről, harangszó is hallik, nem vérmesen…
A dombok túloldalán egy házi kutya vakkant csendesen.

Egymás lélegzetét figyeltük és méláztunk a csillagokon,
Közben jött föl a Hold és arra gondoltunk, hogy ő is egy rokon?

Három hullócsillag is átsüvített a végtelen semmiségen,
Mi meg csak álmélkodtunk, méláztunk, eme természeti szépségen…
Három hullócsillag is átsüvített a végtelen semmiségen.

Egyszer csak horkolás zaja csapott bele a nagy vaksötétbe,
Benéztünk a sátorba, a kutyánk húzta magát a lóbőrbe…
Így aztán lefeküdtünk a fűbe, a csillagos ég alatt,
Jó idő volt, aztán hallottam, már társam is lóbőr alatt…

(Senrjon)
Én is nekiláttam, hogy
A szempillámat leengedjem.
Ez a redőnyöm…

Vecsés, 2021. június 15. – Kustra Ferenc József

...

Poéta éjszakája…

Vihar, tán' elítélhetően, szövetkezett egy nagy jégesővel,
Az avarban halódó leveleket szétsöpörtették a széllel...
Reggel én magam az udvaron összeszedtem, kukában nem fért el.

Minden lehullt falevél, maga az elmúlt, már örök pillanat,
De, hogy itt önök kerttel így bánjanak… kivívták haragomat.

Tomboló viharban, éjjel csak úgy kopogott a tető,
Teljes dühvel megmutatta, nála van a jeges erő.
Remegve féltem őt, láttam, hogy nála van a tér-erő.

Szerencsére megérkezett a pirkadat,
Meghozta az oly’ nyugodt pillanatokat,
Írni akartam, kézbe vettem... tollamat!

Vecsés, 2011. július 1. – Kustra Ferenc József

...

Figyelem az arcod.
Lesem két szemed.
Köszönöm az égnek.
Hogy melletted lehetek.
Álmodat vigyázom.
Amíg csak élek.
Hunyd le hát a szemed.
Jó éjt kedvesem.

...

Menedéket keresve ,
Az álom édes tengerén,
Boldogságot megtalálva,
Álomtündér vezet.
Két kezemet átkarolva,
Visz a vágyak vízére,
Hol nem bújik meg vak csalódás,
Csak gyengéd szeretet.
És reggel, ha ébredek,
Álomtündér elszökell,
Elmúlik a szép varázslat,
Új álmokat keresve.

...

Szerelem a nevem,
Szex a játékom,
Szeresd a nevem,
Játszd a játékom.

...

Jóéjt Kicsim! Aludj jól és álmodj velem szépeket! Tiszta és teljes szívemb?l szeretlek örökre csak Téged! Te vagy a mindenem és Te vagy az életem! Kérlek bocsásd meg minden b?nömet amit Ellened elkövettem, kérlek hidd el hogy nagyon sajnálom! Soha többé nem akarlak elveszíteni Téged! Nagyon hiányzol Kicsi Kincsecském! Örök id?kre Veled akarok lenni! Soha senki más nem kell! Csak Te!
Kérlek édes jó uram óvd meg ?t minden bajtól és fájdalomtól amikor én nem tudom megvédeni! Nagyon kérlek vigyázz Rá hogy ne eshessen semmi baja!

...