|
|
|
|---|---|
 |
|
| Éjjeli –viharos- csevej… | ||||||
| Poéta éjszakája…
Vihar, tán' elítélhetően, szövetkezett egy nagy jégesővel, Az avarban halódó leveleket szétsöpörtették a széllel... Reggel én magam az udvaron összeszedtem, kukában nem fért el. Minden lehullt falevél, maga az elmúlt, már örök pillanat, De, hogy itt önök kerttel így bánjanak… kivívták haragomat. Tomboló viharban, éjjel csak úgy kopogott a tető, Teljes dühvel megmutatta, nála van a jeges erő. Remegve féltem őt, láttam, hogy nála van a tér-erő. Szerencsére megérkezett a pirkadat, Meghozta az oly’ nyugodt pillanatokat, Írni akartam, kézbe vettem... tollamat! Vecsés, 2011. július 1. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
