Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
...
of
15
Ballada
Öreg testben öreg lélek,
Elmeséli mostan néked.
Hogy kergette szíve vágyát,
Hallgasd meg hát balladáját.

Ifjú délceg gondolt egyet,
Nem telhetnek így a percek,
Órák, hónapok s évek,
Hogy e balga fukar népek,
Nem lelik mi szívet éltet.

Szép szavakat nem hallott már rég,
Bókra s udvarlásra nincs is már igény.
Bántotta lelkét e puszta tény,
Hogy az emberből kihal a szenvedély.

A csók mi régen szerelem pecsétje volt,
Ma játék s tisztasága zord.
Boldogságot tárgy okoz csak,
Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.

De álj! Hol marad a tiszta lélek!
Példát adok majd ti néktek!
Nem kell ide pénz se gyémánt,
Hogy a lelked szépen széttárd!

Elkezdte hát hosszú útját,
Szétszórta a bókok bókját.
Öntözte az élet fáját,
Szerelemnek violáját.

Tette ő ezt nagyon bátran,
S hogy ember jobbá váljon.
Teltek múltak hosszú évek,
Egyre nőttek a remények.

Példa ím volt: hajolt bókolt,
minden hölgynek kezet csókolt.
Tépett szívet összezavarta,
Szava a lelket simogatta.

De volt ő neki titkon vágya,
Meglegyen az ő mátkája.
Kereste is szüntelen,
Járt poklon s egen.

Korszak ellen fogott kardot,
Hősként vívott lélekharcot.
Ámbránd lelke nem sejthette,
Hogy saját maga lesz a veszte.

Volt közel s távol, határon innen és túl,
E történetre mégis, bús végzet borul.
Kinyílt a szem, hogy e rút században,
Mit ér a szív, ha páratlan.

De a vagyon többet ér másnak,
Minden vágyat el is áshat.
Mivel neki kincse nincsen,
vesztes lett az életringben.


Nem akadt e földön kinek szíve kell,
Így a halál magányosan ragadta el.
Szíve megszakadt......
S a tanulság mi néktek megmaradt,
Egy fecske........... nem csinál nyarat!
...
Eddig ennyien olvasták: 190
Kertész Zoltán
Szenvedély
Mónika, a gondolat, hogy egyszer megtörhet a jég, vággyal tölt el teljesen. E vágy, mit remélem, Te is érzel már testeden, nem más, mint, hogy Kívánlak esztelen.

E vágy az, mit, ha egyszerre érzünk mindketten, beteljesít álmot s reményt teljesen. Az, hogy őrülten kívánlak, nem lehet véletlen, mert tested, szinte csalogatva hódított meg engem.

Rózsaszirmok közt fürdetem tested, majd édes tejjel kenem be, lassan, masszírozva be érzékeny lelked. Nyakad érzékeny pontjait csókolva hozom izgalomba tested, mitől végleg elveszíted az eszed.

Végigcsókolom hátad s puha gyönyörű feneked, majd feszesre izgatom a rózsától illatos gömbölyű melled. Ajkad, mi szemérem, nedvesre izgul, ekkor remélem, s vágy tölti be tested, s lelked egészen.

Felizgult testünk átjárja a kéjes izgalom, mit érezni, mindkettőnknek régen volt már alkalom. Lábad ujjait finoman megrágom, majd végigcsókolva azt, combjaid lassan, simítva feltárom.

Feltárom a gyönyör kapuját, s remegő testednek fokozom legszebb mámorát. A Gyönyört, mi addig tarthat, míg tested vágyik reá, adom majd Néked minden nap s éjszakán.

Lábaid hátamba fúródva ekkor arra kérnek, testem testeddel olvadjon össze végleg. Az érzés mit ekkor a mámorban érzel, az, mit akarsz majd Tőlem minden éjjel.

Összeforrt testünk, sóhajtól hangos Szexünk, mit érezni akarsz minden nap, ha Tőlem azt egyszer megkapod, mert mámoros kielégülésed lassan ér majd véget, mit azonnal a következő fokoz majd csodássá Néked.

Kívánlak, s vágyom testedre, míg élek, kérlek, ne kínozz többé, engedjen fel szíved végleg.
...
Eddig ennyien olvasták: 2679
Ébredés
Mónika, Vágyakozó szívem, végre megkapta mire vágyhatott, ölelő karjaidban Szerelmesen hálhatott. Mámoros volt, fantasztikus érzés, ahogy csókjaid teljében elfogott az érzés.

Mint, ha Álom lett volna, oly csodálatos volt, fénylő pillantásod, biztosan igaz volt. Öleltük egymást, mint Földet a változás évszaka, remegett testünk, ahogy telt az éjszaka.

Ahogy gyengéd érintésem, megrázta érzékeny tested, már tudtam, kívánsz Engem, s a buja Sexem. Ahogy gyengéden áthatolt rajtunk a vágy illata, amúgy is szapora szívünk, felgyorsult egy pillanatra.

Nem irányított már ész, és gondolat, szenvedély volt az, mitől felejted minden gondodat. Ajkam kéjes mámorában fürdettem tested, s öleltem, felizgult megfeszült melled.

Szenvedélytől izzó testünk, lassan, teljesen egyé lett, s kéjes sikolyoktól hangos éjszakán végre teljes lett. Ellazult testünk, lassan, megpihenni készült, de Szerelmes csókodra, sor, ekkor, vaj miért nem került.

Mit eddig csupán álmaimban hittem, lassan eltűnt, s a józan észnek hittem. Úgy vágytam csókodra, de Te nem voltál ott, mit éreztem, az csupán Álomnak volt játéka ott.

Megtréfált Álmom ismét Engem, csalódva, sírtam, csalódva keltem. Rá kellett jönnöm, Álomból nem lett valóság, megizzadt testem csupán, mi most, az igaz valóság.

Íj szép Álmokkal élni, tán ez marad Nékem örökre,

Szeretni foglak, Mindörökre.
...
Eddig ennyien olvasták: 1735
Szerelem, Elmúlt szerelem,
Kriszti
Tudtad kedvesem hogy a Te szemed pupillája 55%-al kitágul mikor meglátsz?
Az enyém pedig 100000000000000%-al mikor meglátlak Téged!
...
Eddig ennyien olvasták: 1510
Vannak
Vannak nők, de van aki a Nő!
Vannak érzések, de van az az érzés!
Vannak pillanatok, de van az a pillanat!
Vannak szívek, de van ami meghasad!

Életemben vannak pillanatok, meghasadt szívek,
Vannak az érzések, vannak a nők.
De van az-az érzés, és van az a pillanat,
és van az a Nő, aki nekem csak te vagy!
...
Eddig ennyien olvasták: 3300
Szerelem, Boldogság,
Parazsas szonett
Kásmír szoknyád álmatlan vacogtat,
hogyan feledném perzselő, buja szád?
Lángja voltam minden végtagodnak,
torkomban érzem még kebled parazsát.
Látlak repülni nagy egek felé,
mennyei zúgók örvényében táncolsz,
blúzod veted ringó öled elé,
tested mámorától zsongva viháncolsz.
Merre lehetsz most, tüzek leánya?
Szédülten idézlek, megkondul az éj,
átfut rajtam a csönd borzongása:
matat utánunk a kotlósszárnyú szél.
Ha titkos törvények varázsa áhít,
iszonyú árnyam érted felparázslik.

...
Eddig ennyien olvasták: 2397

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó