|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mert senki jobban | ||||||
| Úgy kellene fürkésznem a nyomodban,
Kis életed álságát mintha bánnám, Mintha egy kicsi, hazug, halavány lyány Fontossá lett légyen, mert szeme lobban. S mert annyi ajkról, telt nadály, leválván, Cs?röcskédet kívánom egyre jobban, Úgy kellene, hogy Vénusz a habokban, Csilló testtel káprázz, mint forró bálvány. S bár ájulóan gondolok öledre, Csábító, hívó tündöklésöd vedd le, Hadd szabaduljon arcom, szemem, vállam. S mért kell, hogy ravasz kis buksiddal tudjad Vágy-tagadásom negédes-hazugnak, Mert senki jobban nem áhított nálam. | ||||||
| ||||||
