|
|
|
|---|---|
 |
|
| A szépít? öregség | ||||||
| Kislyányom, most a vágyamnak örülj,
Örülj e csodás, öreg repesésnek, Felejtsd a gyatra fiatalokat, Kik a csókkal sietnek vagy megkésnek. Tudod jól, hogy halásra számitok S amit az Élet elvett, Tán holnapig mind Veled pótolom: Halálosan szeretem a szerelmet. Hetyke, kényes, várható ifjaid Gerinc-könnyít?n bánnak el a csókkal, Hogy aztán még könnyebben fussanak. Én torkig vagyok minden földi jókkal És helyettük a Minden most Te vagy És Neked én a Minden, Itt vagy, bár h?tlen tervet tervezel, Soha, míg élek, el nem mehetsz innen. Annyi és annyi feledt csók után S Halállal küzdve, alkudva, ha est tér És mindig várni, vágyni Tégedet, Te Élet, anya, Te gyermek, Te testvér. Ezt a szerelmet kit?l kaphatod, Ezt az összes szerelmet? Simogasd meg ritkuló hajamat, Sírj egy kicsit, kis, zavart Éva-gyermek. Felejtem a jöv? sír-fogadót S elfelejtem, ami ért a világban, Mert utoljára van még valamim: Sárga, vidám, nagy szemeidben láttam. Ujjongj, kislyányom: Halál-tél havaz S itt állok fehér hitben, Vágyban és mindent Neked áldozón: Öreg vagyok s szebb, mint egy ifju Isten. | ||||||
| ||||||
