|
|
|
|---|---|
 |
|
| Álmot adsz . . . | ||||||
| Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni. Szellemed suhogón beföd, körülleng, Istenem. Bevonod szelíden édes ízzel ajkaimat s a sárga mécset elrebbenti tüd?d finom fuvalma. Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot. Tér, id?: kusza gombolyagba romlik. Akkor ölbeveszed becézve, lágyan, eltévedt szeret?m kis sz?zi testét s mellém fekteted a habtiszta ágyba. Halkan símogatom meleg pihéit: pálmalombok alatt ölelget?zünk, cukros hóhegyeken futunk sikongva, zizzen? búzaföldön összeforrunk s érett csillagaid kibuggyant fénye gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk. | ||||||
| ||||||
