|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nacámhoz | ||||||
| Beteg szívem t?rbe esett,
Forrnak minden ereim, Békességem elenyészett, Hervadnak kellemeim. Nem bír magával kebelem, Sebeimet nem rejthetem, Hullnak néma könnyeim. Ne légy kemény, édes Nacám! Törüld le bús cseppjeit, S vedd szívedre halvány orcám Titkos esdekléseit. Szakaszd le a kinyílt rózsát, Míg el nem veszti illatját S fodra bíbor díszeit. A szerelem az Istenség Jóltév? lehellete; Boldog, akiben tisztán ég, S rokon lelket lelhete, Kivel magát vegyítheti, Lelkét lelkébe öntheti: Éden annak élete. Jövel, te nekem születtél, Érzi minden csepp vérem, Miolta rám tekintettél, Nyugalmam nem esmérem; Benned élek, benned halok, S hogyha t?led elszakadok, A koporsó lesz bérem. | ||||||
| ||||||
