|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ó, bukott angyal-sereg | ||||||
| Ó, bukott angyal-sereg,
bánatosak, fényesek, olvadt test? mécsesek síri fényei; búsak, érzéketlenek, mint harangok, csengenek, rab visszhangok, fény-jelek tükörképei. Félig-szunnyadó szemek, gyöngédek, szerelmesek, könny? ködben fürdenek - arcuk olyan finom. Angyalaim, félszegek, leveg?-fehér sereg, elnémultan édesek, mennyi hab-szirom! Homálylóan-kéjesen sz?zies-szép rejtelem, szenvedélyben szenvtelen, titkos szavu dal; gyors közelgés várt nesze, tükröz?dés víg heve, ihlet vétkes lágy szele, mely alig fuvall. Furcsa mind és ingatag, ködbebújva-nyájasak, nem-remélten h?si had, t?z vak éjjelen- álom-raj, mely arra lel, aki ?rá felfigyel, s újra lobban, így felel visszhangként nekem. | ||||||
| ||||||
