Kéjes éjjeleken át hallgatom gondolataim hadát,
Fényl? csillagokra tekintve a suttogó szelek dallamát.
"Eljövök ÉN érted, szívedbe zárom mit indítékom enged."
Piruló pillanatok terelnek messze fellegembe,
S e lángra lobbanó örökkévalóságnál szebbet,
Nem talál már az ember, s ha lüktet? lélegzetek nyelnek el testben,
Idomul a szellem azt felelve: csak ezt kerestem!

Oly mesés vagy a valóságban, s én álomkép a csaló tájban,
Minden fényl? mozdulatban megtalálhatsz kéjes éjjeli b?bájban.
Merészen minden b?n megbánthat, erényem legy?r, bocsánat.
Legyünk mi életek irgalma, s törvények tilalma sem állhat,
Úttalan utaink tüzébe, de légy mellettem mindhalálig,
Míg életünk le nem hull, az ?sz szüntelen, lomha ürügyében.

...

Ó. mennyire szeretném, ha tudnánk összebújni,
Vágyom pirosló ajkadat, veled együtt lenni.
Vágyom csókolgatni, vadul ölelni tégedet,
Vágyom birtokolni karcsú, gyönyör? testedet.
Vágyom csókolni fehér kebled rózsabimbóját,
Vágyom hajad barna fonatát, virágillatát.
Vágyom csillogó szemednek szelíd rebbenését,
Vágyom formás testednek ritmikus feszülését.
Vágyom selymes ölednek vágyakkal teljes kelyhét,
Vágyom karod szerelmesen görcsös ölelését.

...