Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




Raynaut
Május havában hosszú már a nap,
kiszáll a várból mind a jó lovag,
Raynaut vitéz is jó lovára kap,
száguld csapatja Erembort alatt,
de fel se néz, de büszkén elhalad:
édes egy Raynaut!

Erembort lánya ablaka mögött,
térdén a szőttes hímesre szövött,
látva látja a büszkén érkezőt,
látja Raynau-t a szép sereg előtt,
fennen kiáltva így szólítja őt:
édes egy Raynaut!

Raynaut, Raynaut, feledve már a nap,
hogy vágtatásodban a vár alatt
búsultál, ha nem szólítottalak?"
"Mert ismerem már csalfaságodat,
mert elfeledtél engem, gyöngyalak"-
édes egy Raynaut!

"Uram, Raynaut, hallgas meg engemet,
a szent keresztre esküvésemet,
tanúm száz szűz és harminc hölgy velek,
hogy mindig csak téged szerettelek,
higgy szómnak és jöjj, hadd öleljelek,
édes egy Raynaut!

Raynaut a lépcső kanyaraiban
szalad sudáran, vállban vállasan,
csapódik szőke fürtje bodrosan,
lovag szebb nála nincsen csakugyan,
Erembort lánya fölsír hangosan:
édes egy Raynaut!

Raynaut lovag már a toronyszobán,
ott ül virággal-írott nyoszolyán,
leül mellé Erembort szép leány
szeretik egymást úgy, mint hajdanán,
édes egy Raynaut!
...
Francia költők versei
Fehérnemű a kötélen
Tavasz. Tizenötéves vagyok.
Kamasz. Versfaragó.
Szokolnyikiba indulok,
záporvert utakon csavarogni
versfüzetemmel.

A házkapuban megállok.
Mélységes kútfenék az udvar.
Felnézek a magasba:
a kőtenger lékében, odafenn,
csillan a feneketlen ég
habzó vize.
De mást is látok.
Minden ablakban lábak, női lábak.
Nyújtózkodik. Tavaszi ablakmosók.
Jókedvű ablaksúrolók. Mint ókori
szüreti szaturnálián:
vállig-csupasz karok. Feltűzött haj-kígyók.
Felcsippentett ruhák. Könyökök, térdek villogása!

A görbe vonal titkain tűnődöm.
Ó, női testek görbületei!
Mért szárad ki tőlük a torkom?...
Az udvaron lesütött szemmel vágok át:
keresztül-kasul kötél és kötés-
női fehérneműt röpködtet rajtuk a szél.
Az intim dolgok roppant tárlata ez.
A rejtett titkok múzeuma.
A nőiség profán kiállítása.
Két szín ül itt diadalt:
a halványkék meg a rózsaszínű.
Szemérmetlen tivornyáján a test,
mint zászlót, tépte ki ezt a két színt
a naívság kezéből.

Megpróbálok az utcára kitörni
Félresiklom egy roppant ing elől.
Átsurranok egy hálóing alatt.
Kibukkanok, de úgy, hogy egy vizes
selyemharisnya arcomra tapad.
Felnézek, messze fenn a lékben,
mint víz, csillan a feneketlen ég.
Nagyot sóhajtok, könnyű szívvel.
De ott meg... ott egy felhő ring, oly gömbölyű-síma
akár egy asszony...
...
Vihar
Vakítón hunyorít s belerándul a kínba a villám,
puha fellegek árnya omolva a fűre terül,
lélegezni mind nehezebb, felhő gomolyog, sűrű hullám,
a madár alacsony köröket kanyarítva repül.

Szeretem nagyon ezt a homályt, a lelkesülés rövid éjét,
meg a jós hideget kezemen, a fű emberi, könnyű neszét.
Tovacikkan a gondolat, és anyanyelvem igéjét
zengeti távol az ég - megdördül az ősi beszéd.

Sugarasszemű szűz sötét vizi mélyből a fényre kilépett,
gyönyörű testéről a víz gyöngyszeme pereg s elalél,
belereszket a fű, a mezőkön a csorda messzire széled,
riadoz s az eget lesi, fél.

Nyújtózik a szűz, és pőre magát csodálja merengőn,
üde teste fehér ragyogása vakít pazarul.
Egy szó repül át a magasban, hószínű felhőn,
s a szomjú virágra a boldog eső lezúdul.
...
Tavasz
Póznák sora közt,
a vasút-peronon túl
zöldbéka színű
nyaraló-vonat indul,
s már zsírba nyomódva
egész könyökig
a vas-karok ócska
daluk nyökögik,
majd por települ le
a lanka füvére,
s felkattog a sín
a kerék ütemére...
Egy pár odabent
az üvegre hajol,
s egy nyári gitár
paliszandere szól:
- Kéz-kézben akarsz-e
vezetni, mo mondd csak!
-Kedveske, akarlak!
Akarlak! Akarlak!
És kint a fűvön,
le egész a folyóig
a tavasz csodazöld
lobogója kibomlik,
s tönkök, kövek és
meredélyek alól
a vadtűzü zöld
a világba hatol.
Tar gallyakon,
ott, hol az ér víze zúg át,
új fészki lakos
köszörülgeti torkát,
s már újra kiált
a rigó a ligetben,
már újra nyüzsög
csuka-nép a vizekben,
s a néma egekben
a csillagok árját
új s új denevér hadak
összekavarják.
Kedves hagyomány
ez a játszadozás
fészek puha vackai,
ikra-rakás...
Én, emberi lény
- se madár, se vadállat-
kéz-kézben a rétre
kivinni kívánlak,
s vágyam belehullni
- ruhám ledobálva-
a csillagos ég
kosarába...
...Hogy mint a vadak
vicsorogva a csonton,
párzó-szagokat
szimatoljon az orrom,
vagy hol gyökerek
a medert beborítják,
tejjel telehintsem
a friss csuka-ikrát,
űzzek halakat,
madarakra lecsapjak,
mint farkas,
a párom után csavarogjak,
s sodorjon el újra
a vágyteli örvény,
teljék be csak újra
a nagyszerű törvény,
s láthassa szemünk:
a világ örömére
bolydul fel a vad,
s a halak vizi népe-
s a mozdony is így fut
a friss füveken,
- mint tűzfejü csíkhal
a mély vizeken-
s zakatolja a kéjt
a kerék meg az ablak:
-Akarlak! Akarlak!
Akarlak! Akarlak!
...
Szerelem,
Lassú ének
Peregj-
csörögj, bilincsem gyűrűje,
sok napom, lánccá tekeregj!

Vigyél,
száműzetésem, messzire,
hol sápadtan süvít a szél.

Éjjel,
mikor az őrök alszanak,
nesztelen kúszom tőlük el,

s verem-
zúzom megútált láncomat,
letöröm láncos végzetem.

Veled,
veled maradok, puszta rét,
én, kit űznek az emberek,

fedj el,
rejts el, jégszemű messzeség,
takarj be, köd és fagylepel.

Suhan
az ember-nem-taposta út.
Hová vezet? Hová rohan?

Szaladj!
utad havas tajgába fut.
De bármit érsz, te csak haladj!

Rezeg,
ragyog a csillag- az az egy,
kit már öröktől szeretek.

Ne félj!
Csillagom, te csak fényesedj,
s a szabad egekről mesélj!

A szél
merész szava is utolér,
pusztába hív, hozzám beszél,

s a vad
vihar kibontja hófehér,
kibontja örök ágyamat.

a vágy,
a szerelem döfött belém-
Halál, anyám, ó áldj meg, áldj!

S majd ott:
áldott szerelmem keblén
végre szabadon szunnyadok.
...
Halál, Bánat,
Ó, bukott angyal-sereg
Ó, bukott angyal-sereg,
bánatosak, fényesek,
olvadt testű mécsesek
síri fényei;
búsak, érzéketlenek,
mint harangok, csengenek,
rab visszhangok, fény-jelek
tükörképei.
Félig-szunnyadó szemek,
gyöngédek, szerelmesek,
könnyű ködben fürdenek -
arcuk olyan finom.
Angyalaim, félszegek,
levegő-fehér sereg,
elnémultan édesek,
mennyi hab-szirom!

Homálylóan-kéjesen
szűzies-szép rejtelem,
szenvedélyben szenvtelen,
titkos szavu dal;
gyors közelgés várt nesze,
tükröződés víg heve,
ihlet vétkes lágy szele,
mely alig fuvall.
Furcsa mind és ingatag,
ködbebújva-nyájasak,
nem-remélten hősi had,
tűz vak éjjelen-
álom-raj, mely arra lel,
aki őrá felfigyel,
s újra lobban, így felel
visszhangként nekem.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó