Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




Tavasz
Póznák sora közt,
a vasút-peronon túl
zöldbéka színű
nyaraló-vonat indul,
s már zsírba nyomódva
egész könyökig
a vas-karok ócska
daluk nyökögik,
majd por települ le
a lanka füvére,
s felkattog a sín
a kerék ütemére...
Egy pár odabent
az üvegre hajol,
s egy nyári gitár
paliszandere szól:
- Kéz-kézben akarsz-e
vezetni, mo mondd csak!
-Kedveske, akarlak!
Akarlak! Akarlak!
És kint a fűvön,
le egész a folyóig
a tavasz csodazöld
lobogója kibomlik,
s tönkök, kövek és
meredélyek alól
a vadtűzü zöld
a világba hatol.
Tar gallyakon,
ott, hol az ér víze zúg át,
új fészki lakos
köszörülgeti torkát,
s már újra kiált
a rigó a ligetben,
már újra nyüzsög
csuka-nép a vizekben,
s a néma egekben
a csillagok árját
új s új denevér hadak
összekavarják.
Kedves hagyomány
ez a játszadozás
fészek puha vackai,
ikra-rakás...
Én, emberi lény
- se madár, se vadállat-
kéz-kézben a rétre
kivinni kívánlak,
s vágyam belehullni
- ruhám ledobálva-
a csillagos ég
kosarába...
...Hogy mint a vadak
vicsorogva a csonton,
párzó-szagokat
szimatoljon az orrom,
vagy hol gyökerek
a medert beborítják,
tejjel telehintsem
a friss csuka-ikrát,
űzzek halakat,
madarakra lecsapjak,
mint farkas,
a párom után csavarogjak,
s sodorjon el újra
a vágyteli örvény,
teljék be csak újra
a nagyszerű törvény,
s láthassa szemünk:
a világ örömére
bolydul fel a vad,
s a halak vizi népe-
s a mozdony is így fut
a friss füveken,
- mint tűzfejü csíkhal
a mély vizeken-
s zakatolja a kéjt
a kerék meg az ablak:
-Akarlak! Akarlak!
Akarlak! Akarlak!
...
Eddig ennyien olvasták: 1349
Eduard Bagrickij Szerelem,
Lassú ének
Peregj-
csörögj, bilincsem gyűrűje,
sok napom, lánccá tekeregj!

Vigyél,
száműzetésem, messzire,
hol sápadtan süvít a szél.

Éjjel,
mikor az őrök alszanak,
nesztelen kúszom tőlük el,

s verem-
zúzom megútált láncomat,
letöröm láncos végzetem.

Veled,
veled maradok, puszta rét,
én, kit űznek az emberek,

fedj el,
rejts el, jégszemű messzeség,
takarj be, köd és fagylepel.

Suhan
az ember-nem-taposta út.
Hová vezet? Hová rohan?

Szaladj!
utad havas tajgába fut.
De bármit érsz, te csak haladj!

Rezeg,
ragyog a csillag- az az egy,
kit már öröktől szeretek.

Ne félj!
Csillagom, te csak fényesedj,
s a szabad egekről mesélj!

A szél
merész szava is utolér,
pusztába hív, hozzám beszél,

s a vad
vihar kibontja hófehér,
kibontja örök ágyamat.

a vágy,
a szerelem döfött belém-
Halál, anyám, ó áldj meg, áldj!

S majd ott:
áldott szerelmem keblén
végre szabadon szunnyadok.
...
Eddig ennyien olvasták: 1298
Zinaida Hippius Halál, Bánat,
Ó, bukott angyal-sereg
Ó, bukott angyal-sereg,
bánatosak, fényesek,
olvadt testű mécsesek
síri fényei;
búsak, érzéketlenek,
mint harangok, csengenek,
rab visszhangok, fény-jelek
tükörképei.
Félig-szunnyadó szemek,
gyöngédek, szerelmesek,
könnyű ködben fürdenek -
arcuk olyan finom.
Angyalaim, félszegek,
levegő-fehér sereg,
elnémultan édesek,
mennyi hab-szirom!

Homálylóan-kéjesen
szűzies-szép rejtelem,
szenvedélyben szenvtelen,
titkos szavu dal;
gyors közelgés várt nesze,
tükröződés víg heve,
ihlet vétkes lágy szele,
mely alig fuvall.
Furcsa mind és ingatag,
ködbebújva-nyájasak,
nem-remélten hősi had,
tűz vak éjjelen-
álom-raj, mely arra lel,
aki őrá felfigyel,
s újra lobban, így felel
visszhangként nekem.
...
Eddig ennyien olvasták: 1210
Konsztantyin Balmont
Még a szívünk
Még a szívünk szerelmet kér lobogva,
szerelmet, szent kötést, amely örök,
nem tépi az idő, szirmát se szórja
hiú világ örömei között,
őrjöngve vár csitító női kézre,
és suttog gyönyörű álmok meséje.

S hiába minden! - nincs válasz a vágyra!
A sóvár gondolat rettenve visszahőköl,
s az emlékek útját remegve járja. . .
- De nincs feltámadás a sírmélyi időből:
a hang, ha elszáll, többé nem rezzen szárnya,
csak fáj az emlékezés - mély sírból dörömböl.

És beleőszülünk: - a szenvedély él
tovább: - lelkünk belengi hűs kísérete,
akár házat, melyet veszteség ér,
s a halott emlékétől minden fekete;
a pap mormolja a gyászos imát,
s bús arcok járnak a szobákon át.
...
Eddig ennyien olvasták: 1717
Nyikolaj Ogarjov
Negyven fokos láz
Tiszta? Az mit jelent?
A pokol nyelvei
lomhák, lomhák, mint a tripla

nyelvű, kövér, lomha Cerberus
aki a kapunál liheg. És képtelen
a mocsárlázas ínt,

a bűnt, a bűnt tisztára nyalni.
A tapló kiabál.
Mindent átjár a bűz,

egy elkoppantott gyertyabél.
Édes, édes, a füst odalenn rólam
tekereg, mint Isadora sáljai, félek,

egy sál beakad a kerékbe, megszorul.
Az ilyen baljós, sárga füstnek
önálló léte van. Ez nem száll fölfelé,

csak gördül a világ körül,
megfojt öreget, jámbort,
jászol-

beli gyerekpalántát,
szellemorchideát,
felfüggeszti a függőkertet,

ördöngős leopárd.
Fehérre szívta a sugárzás,
egy óra alatt széthasadt.

Mint a hirosimai hamu, zsírosan
tenyészik a hűtlen férfiak ölén.
A bűn. A bűn.

Drágám, én egész éjszaka
fellobogok, ellobbanok.
Az ágy nehezül, mint a buja csók.

Három nap. És az éjjelek.
Citromos víz, csirkehús,
víz, folyton víz. Öklendezek.

Túl tiszta vagyok hozzád. Mindenkihez.
A tested
fáj nekem, mint Istennek a föld. Lámpás vagyok -

fejem japán
papírhold, bőröm végtelen kényes, végtelen
drága vertarany.

Mondd, téged nem lep meg a hőség. És a fény.
Én magam lettem óriás kamélia,
izzadok, az áram át-meg-átjár.

Most úgy érzem, fölindulok.
Valami fölemelne-
tüzes fémgyöngyök szállnak, és én, drága, én

tiszta acetilén
szűz vagyok
rózsák kerítenek,

csókok, kerubok,
akármi ez a sok hús-szín dolog.
Nem te, se nem ő,

és nem ő, se nem ő
(énjeim, ócska ringy-rongyok lefoszlanak) -
az Édenkertbe.
...
Eddig ennyien olvasták: 1371
Sylvia Plath
A régi lemez
Hagyjuk, elpusztíthatatlan ez az egész avagy a világ Szándék
és Eszme, Hindu illúzió, szokásaink szüntelen
Teremtménye. Amit csak gondolok,
folyton változik világosról sötétre, színtelenről
színesre: Így kezdtem előbb gondolkodni majd
utóbb így hagytam abba, mintha ez volna a valóság
Magam viszont
merő illúzió
Ahogy megmondta Jaime de angulo: "A kettővel mi a hiba?"

Vasárnap reggel ágyban vagyok Cleóval
Aludni akar erre az asztalhoz ülök meztelenül
Írok
És egyszer csak becsúszik középre ez az egész
A világ koponyámon belül és a macska az ablakon kívül
Egy-az-egyhez viszonyulás
Míg elképzelem amit csak elképzelhetek

Gyom

Kórók aszú torzsái,
villás V-k ismétlődései, antipolszarvak és
szarvasagancsok megsokszorozódása? Virágernyők
szőrös barna csillagok barna drótok hegyén
Menóra vagy inteligensebben, "kézjegy" a Hét Pecsétes Íráson
Túl az ablakon kéznyújtásnyira agancsok ismét
(a napban) elszineződött iramszarvas egy csupasz fiatal
japánbirs ágaival homlokán

Jobbra a szomszéd garázsban valakik valamit
építenek, fűrészük csikorog és forgács-örvény
a deszkán. A Nina, a Pinta, és a Santa Maria modelljei
életnagyságban filmbeli vitorlákkal

Fényes ég és repülők és bogarak összekeveredve
A repülő pernyével, egy Kuka födele leesett

Minden ami csak van és a hupikék visszafény
Lámpám ezüst gömbjében

És ha soha egy szót sem szólok erről?

Fehér macska
Kisértet a fűben, szatírokkal a nyomában
Menekül, tele a hasa macskakölykökkel
...eltűnt a lépcső, a veranda alatt

Cleo felkel fürdene
És bezárja a fürdőszobaajtót
Saját fürdőkádam merő rejtély

Most az ablakpárkányon megáll a macska
Nekidől a zöld ablakkeretnek, a konyhaajtóról
Visszaverődő tejfölös fényben kifehéredik

És ha soha egy szót sem szólok?

A fürdőkádból énekelve és fröcskölődve
Kiszáll a rejtély az átváltozás
egy idegen nő
a madarak szívesen mutatkoznak
A bogarak kipotyognak a levegőből
És megérkezik a legfőbb macskaszatír

Átnéz a madarakon, lelépked a hátsó lépcsőn és lespricceli a korlát
vasoszlopát
Üzenet A Fehér Királynőnek
"Itt az Apuci"
Eltűnik és hirtelen
Már ott is a nő, olvassa édes rózsaszín orral:
"Apuci! A régi lemez!"

Víz gurgulázik a lefolyóban
Egy idegen a lány törülközik elnyűtt rongyos törülközőmbe
Testére gondolok és abbahagyom az írást
Hogy megcsodáljam a magamét, szépségéből rám tapadt valami
És undokságom egy része, korom egy része
A fürdőkádban örvénylik lefelé

Cleo megy a dolga után. Megyek én is. Megy a világ is.
("Az üresség eszméje szánalmat támaszt
A Szánalom nem ismer különbséget
Magunk és Mások között...)

De általa minden valóságos és nincs többé
Másik énem
"A Kettővel mi a hiba?"
...
Eddig ennyien olvasták: 1283
Philip Whalen

 

 

Szerelem - Szerelem, Szeretlek, Az igazi, Szenvedély, Hűség, Csók, Vallomás, Hiányzol, Jó éjt

Bajos szerelem - Bánat, Reménytelenség, Csalódás, Megcsalás, Szakítás, Elmúlt szerelem, Viszonzatlan szerelem, Vágyakozás, Remény, Újrakezdés, Halál, Magány

Ismerkedés - Keresem a párom, Ismerkedés, Lehetőség, Flört, Találkozás, Érdek

Párkapcsolat - Társ, Szeretet, Boldogság, Õszinteség, Félreértés

Házasság - Esküvő, Házasság, Gyász

Ünnepek - Valentin-nap, Nőnap

Emlékezés - Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó