|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mig nem látlak megint | ||||||
| Sokszor járt kézenfogva
A vágy, és én,..mi ketten itt Nem fejtheti meg senki Úgysem a sziv ...titkait Nap napot követ, percek telnek múlnak, Emlék foszlányi peregnek a múltnak Hiszen ha becsukom a szemem is jól látom Pillantásod olyan akár egy álom. Izgatóan csábos,csodálatos szépek Amint szemedben megtörnek a fények. Hogy mondjak el neked dolgokat mit nem rég Úgy gondoltam talán el se mernék. Szeretem a hajad ahogy a szemedbe lóg bele Izgatóan bársonyos csillogó kelleme Mosolyod mikor rám veted te drága Átrepít engem egy másik világba Gyengéd érintésed a kezemhez nyúlván Lágy dallamot penget szívemnek húrján Ujjaim pediglen fürtjeit hajadnak Simogatják ahogy közötte szaladnak De semmi sem hasonlit arra az érzésre Mikor mi ketten járunk kéz a kézben Olyankor az id? mintha megállt volna És a pillanat csak kett?nkhöz szólna Ez l?n az érzés ami nem válogat Felülkerekedik, nem szab határokat A szív érdeket nézi nem figyele másra Tán csak arra hogy azt soha meg ne bántsa Nap napot követ percek telnek múlnak Let?nt órai ezek csak a múltnak Egy pillanat mégis a jöv?be réved Számlálom a perceket míg nem látlak téged | ||||||
| ||||||
