|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egymáshoz tartozunk | ||||||
| Minden percben érted dobban a szívem,
jelezve ezzel, hogy érted élek. Miden másodperc amit veled töltöttem, beleíródott az én lelkembe! Gyönyör? szép volt azon pénteki nap, Mindkett?nket a szívünk vezetett aznap. Megpillantva téged, mint mennyei ajándékot, küldött hozzám a sors, s megajándékozott. Szellemed lángra gyújtotta szívemet, A lelkem újra élni kezdett. Ki vagy te? Mit teszel velem? Teljesen megbabonáztad énemet! Arcom piroslott, szívem zakatolt, átjártak engem a gondolatok. Vajon hasonlóan érzel? Te is megborzongsz testedben? Beszéltünk mindenr?l, amir?l csak lehetett, Azon a szép holdfényes éjjelen. Abba a pillanatban, már éreztem, hogy te vagy az a lány, akit kerestem. S végül mint egy pár, kéz a kézben, sétáltunk végig a környéken. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz életem legjobb napja. Eljött a búcsú, a szívem zaklatott, vándorútra kelnek bennem a gondolatok. De elhatároztam, hogy merész leszek, és feltárom neked az érzéseimet! Már éreztem hogy a veled töltött id? csak pár perc lesz csupán. El?törtek bel?lem a gondolatok, és megkérdeztem, hogy összejönnél e velem? El?ször csak által ott, némán hallgatag, sóhajtottam, s mélyen rád pillantottam. Rám néztél, s ajkaid szólásra nyílottak, s válaszoddal összekötötted sorsunkat. | ||||||
| ||||||
