|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szőke Ipoly... | ||||||
| Szőke Ipoly kicsi barna lánya!
Eszem azt a gyönyörű szemed. Megsebez, ha rám néz, s hogyha nem néz, A naptól rabol meg engemet. Jó, hogy arcodon, kis bájgödrében Játszni látok pajzán szellemet, Mely, ha sebzesz, írt önt a sebembe És mosolyg, ha kell, napom helyett. Szőke Ipoly kicsi barna lánya! Eszem azt a szós picinyke szád, Fáj, ha nem hallom csevegni, és fáj, Hogyha hallom, mert reményt nem ád. Jó, hogy a kebel két renge halma Hévvel hullámoz még akkor is, S hogyha nem szólsz, szólanak helyetted, Hogyha szólsz, mondják: a lány hamis. Szőke Ipoly kicsi barna lánya! Eszem azt a bűvös lelkedet. Hogyha távol vagy, vonzasz magadhoz, Ha közel vagy, űzesz engemet. Jó, hogy a világ végében is még Távol volnék, s visszavonzanál, Jó, hogy az Ipoly meg úgy kiáradt, Hogy nem férek hozzád, barna lány. | ||||||
| ||||||
