|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelmetes lelkem | ||||||
| Vágyom közeled, édes Flórám!
Ölelve, hátad simogatnám… Szerelmetes lelkem, Kívánt egyetlenem. Élvezném jelenléted, Flórám! Valahogy most szívemben érzem, Elmerengek egy semmiségen, Tán szerelmes vagyok? És a hold fenn ragyog? Furcsa, de újra, úgy, mint régen... Puszit nyomnék homlokodra; ám Közben szép arcod simogatnám. Karolva sétálnánk, Egymást megpuszilnánk… Élvezném jelenléted… úgy ám. Itt volna ő, hisz tudom, szeret, Megfogná szorosan kezemet. Tán szerelmes vagyok? És a hold fenn ragyog... Úgy volna, ahogy régen Veled. Lelkemben érezlek, én Flórám! Ha itt lennél, becézne a szám… Én üdvösségedet Nyerhetem? Végletet… Diadalmas kell legyek, Flórám! Sétálunk csak mi édes-ketten, Szeme pajkos, vágyó e percben, Én szerelmes vagyok! És a hold fenn ragyog! Senkit, soha így nem szerettem. Vecsés, 2019. március 10. – Mórahalom, 2020. január 12. - Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor, amiben a páratlanokat én írtam, a párosakat; szerző,- és poétatársam Farkas Tekla. | ||||||
| ||||||
