|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelem | ||||||
| Szép, ?si szó, mámoros messze illat,
Távoli akkord, fájó és örök, Beárnyékozod borús álmainkat: Égi követ liliomok között. A végzet voltál vesztett ifjúságom Szent tavaszában: élet és halál, Bús életem és gyönyör? halálom És elhagyál! Emlékezem reád vigíliákon, Könyvek és könnyek és borok között, Ha elkerül a béke és az álom S az elmúlás rút váza rám zörög. Emlékezem és nem fáj már az élet, Emlékezem és nem fáj a halál: Szelíd arkangyal, nyilad erre téved És eltalál! | ||||||
| ||||||
