|
|
|
|---|---|
 |
|
| I. Szonett | ||||||
| Próbáltam már elmondani neked,
mit is jelentesz, de nincsen szavam. Nagyon, nagyon ? csak ennyit súg szívem, szüntelen zeng legbelül e visszhang. Nem tudom, hogyan mondhatnám el még, Csak érzem: mióta vagy, más lett minden. Fény ölel át, s a világ is szebb rég, mert benned nyugszik meg fáradt szívem. Mint kismadár költöztél szívembe, fészket raktál, s többé nem üres már. Belül kibélelted szeretettel, s jóságod minden fájdalmat kizár. Keresem a szót, mi elmondhatja: nagyon, nagyon... ennyit mondhatok ma. Siófok, 2025. február 8. -Gránicz Éva- | ||||||
| ||||||
