|
|
|
|---|---|
 |
|
| A lyány dala | ||||||
| Jön búsan az éjjel, orcája borong,
H?sen lebeg a nyúgoti szellet, A fülmile csattog, a lyányka bolyong Susogó bokrai mellett. Ó merre leányka? homályos az ég, Nézd, csak maga fénylik csillaga még Tisztán a szerelemnek. Fenn ha a szerelemnek csillaga még, E lészen a lyányka vezére, S bár légyen örökre homályos az ég, Nem száll remegés kebelére. A fülmile csattog, az estveli szél Szárnyain lebeg és zúg a falevél, S ébred tüze képzeletemnek. Búsabb lesz az éjjel, orcája borong, H?sebb a nyúgoti szellet, A fülmile csattog, a lyányka bolyong Susogó bokrai mellett. Ó lyányka! sötétbe borúlt a határ, Nézz széllyel, az égen csillaga már Elhúny a szerelemnek. Hagyd légyen örökre sötét a határ, Nem remeg a lyány kebelében, S húny a szerelemnek csillaga bár, Felserken az hajnal ölében. A fülmile csattog, az estveli szél Szárnyain lebeg és zúg a falevél, S lángol tüze képzeletemnek. | ||||||
| ||||||
