|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az álom | ||||||
| I
Úgy leltem rá: bimbó volt az ág hegyén, még meg sem ébredt, s föleszméltem én: álmom mélyebb álomemlékbe hullt; szem a szemt?l, száj a szájtól tanult, S álmom szétvált egy t?zcsík mentiben; ahol álltunk, fény dermedt a vizen: sz?rt holdfény - messze halk madár csipog; rezzent a víz, s fölrezzent ? is ott. II Megáradt leveg?ben jött felém, maga a változás, önt?zkörén. Néztem, ott járt köztem s a hold között; k? és bokor táncolt, föl-fölszökött; megfogtam árnyát, hogy a fény apadt: elfordultam, s el?ttem maradt. S a lomb szivéb?l madár énekelt. Szélre vágyott, mert engem szél ölelt. III Sértetlen élhet csak a szerelem. Alig pihegett, hallgatott velem. Egy kismadár körözve szállt fölénk, pettyes erd?b?l ?z jött, lesve ránk. Ki emlékszik - kétked. Tehet-e mást? K?be rúgtam, s lestem a csobbanást. ? neszek nyelvét tudta: - az erény, mit t?le kaptam, attól élek én. IV Teste a szélben szilárdan megállt; árnyunk elvegyült, s lengve körbe szállt; s lett fényes tenger T?le a mez?, s gyermek én, t?z-vízzel játszadozó; s fönt lebegtem egy hullám taraján, nedves farönk. T?zben dalolt a szám. S a végtelen határán meglepett szerelmem - s végre önmagam leszek. | ||||||
| ||||||
