|
|
|
|---|---|
 |
|
| Por és hamu | ||||||
| Reggelente az ablakon kinézve szörnyű látvány tárul elém
Por és hamu hull az égből, eltiport lelkek közelednek felém Minden elsorvadt bárhova nézek, ádáz háborút kezd tűz és víz Álom és gondolat eddig édes volt de mára mind csupa keserű íz Élettelen vidékeken kísértetek kajtatnak emberi hús és vér után Erdőkben barangolva mára elkorhadt tölgyfák néznek rám bután Mintha üvegszilánkokon járnék, forró láva lepi az óceánok helyét Démonok szállnak közénk, majd követelik igaz lelkű emberek fejét Kiáltásokat hallok mindenhonnan közben ég és föld egymásnak ront A Nap örök nyugovóra tér, csodás világunk végét mutatja a horizont Némán állok egy szakadék szélén, a fal hirtelen zuhan a sötét mélybe Lehúz mindent magával, eltűnik élő élettelen akár gyertyafény az éjbe Nélküled porrá hullik a szívem és hamuvá ég a lelkem minden nap A magány belőlem pillanatonként egy darabot éhes vadként kiharap Nem marad belőlem semmi, por és hamu leszek egy kihalt világban Utolsó mit látok csodálatos, arcod megtestesül szép rózsa virágban | ||||||
| ||||||
