|
|
|
|---|---|
 |
|
| Por és hamu | ||||||
| Reggelente az ablakon kinézve szörny? látvány tárul elém
Por és hamu hull az égb?l, eltiport lelkek közelednek felém Minden elsorvadt bárhova nézek, ádáz háborút kezd t?z és víz Álom és gondolat eddig édes volt de mára mind csupa keser? íz Élettelen vidékeken kísértetek kajtatnak emberi hús és vér után Erd?kben barangolva mára elkorhadt tölgyfák néznek rám bután Mintha üvegszilánkokon járnék, forró láva lepi az óceánok helyét Démonok szállnak közénk, majd követelik igaz lelk? emberek fejét Kiáltásokat hallok mindenhonnan közben ég és föld egymásnak ront A Nap örök nyugovóra tér, csodás világunk végét mutatja a horizont Némán állok egy szakadék szélén, a fal hirtelen zuhan a sötét mélybe Lehúz mindent magával, elt?nik él? élettelen akár gyertyafény az éjbe Nélküled porrá hullik a szívem és hamuvá ég a lelkem minden nap A magány bel?lem pillanatonként egy darabot éhes vadként kiharap Nem marad bel?lem semmi, por és hamu leszek egy kihalt világban Utolsó mit látok csodálatos, arcod megtestesül szép rózsa virágban | ||||||
| ||||||
