|
|
|
|---|---|
 |
|
| A virágos réten | ||||||
| Szeretem nézni,ahogy a napsugár ragyog az égen.
Szeretem,ha esik az es? a virágos réten. Szeretem,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik. Szeretem nézni a szorgos méheket,ahogy a virágport begy?jtik. Megfogod a kezem,sétálok veled a réten, Leszakítok egy virágot és kiszámolom néked, Szeretsz-szeretlek,szeretsz-szeretlek-nevetünk mindketten, Nicsak-egy pillangó-még egy és még sok felröppen. Csodaszép ez a hatalmas,virágokkal teli rét, Nyugalom árad bel?le szét,átjárja lelkünk legmélyét. Nézel rám,szemed tükrében látom a szenvedélyt, Karod ölelésre kész,hozzád bújok,érzem tested melegét. Nem nézem már,ahogy a napsugár ragyog az égen, Nem érzem,ha esik az es? a virágos réten, Nem látom,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik, Nem nézem a szorgos méheket,ahogy a virágport begy?jtik. Szád csókra nyilík. Szeretlek!-Szeretsz?-Szeretlek! Forog velünk a rét, a virágok, a méhek, Szorosan átölelsz,lágyan megcsókolsz,a vágytól remegek, Soha többé el nem engedlek,örökkön örökké szeretlek! | ||||||
| ||||||
