|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szállok a szívemben | ||||||
| Minden napszakban ott a kérdés,
Szerelem nélkül, üres lét? Elég az, hogy van bennem féltés, Hiányzol, bárhová is mész. Rejtett helyeken járok, kérlek Vezess! Ne járjak hiába, Suttogd fülembe, hogy nem méreg! Mivel az élet kínálja. Halk léptekre lettem figyelmes, Árnyékomban megláttam ?t, B?n az, ha valaki szerelmes? Már szívem sem kezelhet?. Kezedben a kulcs, mely feltárhat Mélyen elzárt érzelmeket, Remélem, senkinek sem árthat, Megosztom a félelmeket. Oly rég éreztem más lágy ajkát, Miként kedvesen hozzám ért, Mennydörgés, villámlás, szikrázás, Legy?zném egy igaz csókért! Mint félénk kisfiú, nézek rád, Lélegzet után kapkodom, Leveg?höz mégsem jutok már, Szavaim magamba folytom. Felébredt az alvó szerelmes, Húrok pendülnek az éjben, Ismét remény nélkül szerethet, Érzem, nincs semmi esélyem. Hogy gondoljak másra? Csakis rád, Nincs pillanatom anélkül, Ne szaladnál többszörösen át, Szívem kamráin is végül. Mindenki egyszer megtalálja, Kit elképzel életeként, Kiben csakis önmagat látja, Én megtaláltam kelepcém. Nem vagyok herceg fehér lovon, Ki lehoz csillagot égr?l, Tudom ám, mégis próbálkozom, Nem mondhatok le a fényr?l. Te vagy, ki az egész világot, Számomra fénybe borítja, Telihold mentes éjszakákon, Mikor farkas ezt vonyítja! Szerencsésnek mondhatom magam, Mikor korom, már lassan húsz, Ily csodás lányra találhattam, "Et ducit mundum per luce"! | ||||||
| ||||||
