Nem is hiányzom neked, Csilla?
Búj ölembe, mint égő szikra!
Lelked simogatnám,
Arcod puszilgatnám.
Nekem, nagyon hiányzol Csilla!

Gyere már, ne várass, jőj Csilla,
Jer már, várok a bújásodra…
Érintenénk lelkünk,
Megjőnél… Érezünk.
Nekem, nagyon hiányzol Csilla!

Szívem oly’ érted dobog Csilla!
Búj ide, mint nap boldogsága.
Bánatról beszélnénk,
Boldogságot élnénk.
Jer már, nagyon hiányzol Csilla!

Vecsés, 2020. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.

...

Most éljek elvesztésedből?

Előtűntél végtelen nagy semmiből,
Én most éljek, az elveszítésedből?
Már végleg eltűntél tán’, mindenestől…

Jó volt veled, persze sokkal jobb is lehetett volna…
De az élet olyan, hogy mindig ott van a szó; volna…
Jó volt veled és bizony sokkal jobb kellett volna…
Magamra veszem… ha sorsom félreírt nem volna…

Könyörögtem szívből sokat-eleget, szerelem ne hagyj el!
Nekem nagyon kelessz, álmaim vannak, ezeket ne vidd el.
Könyörögtem szívből folyvást eleget… szerelem ne menj el.

Itt vagyok én már öregen és magam alatt, magamba,
Szerelem elhagyott, a nő is itt hagyott egymagamba.
Szerelem és nő nélkül férfiember hogyan is élhet,
Szerelem és nő nélkül, a maradékban még mit vélhet?

Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József

...

Még csak hideget
Érzek! Melegíthetnél.
Lélekmelegség.
*
Még csak hideget
Látok! Zúzmarás létem.
Boldogság kutja?
*
Még csak hideg az
Élet! Szerelem meleg.
Egyveleg: csókod.
*

Hiányom van belőled, Etus!
Komolyan vágylak, itt nincs suskus.
Hiányzol léleknek,
Hiányzol testemnek.
Mond, hogy tudnálak bírni Etus?
**
Nélküled, élet üres vödör,
Hiányolom, hogy nem izzad bőr!
Hiányod lelohaszt,
Hiányod, nem fakaszt?
Mond, hogy tudnálak? Ó, mély gyönyör...
**
Bizton boldog lennék Teveled,
Minek élek én Te nélküled?
Boldogságom Tied?
Szerelmem is Tied?
Én bizalmam lenne hiteled.
**

Elmondtam, hogy tudd!
Ez így nem mehet tovább.
Vággyal jöjj... siess.
*
Elmondtam, hogy tudd!
Boldogságom keresem!
Bízásom? folyvást.
*
Elmondtam, hogy tudd!
Szerelmemet átadom.
Hitem: bizalmam.

Vecsés, 2020. július 29. ? Kustra Ferenc József ? íródott; romantikus limerik csokorban, valamint romantikus, anaforás fél haiku láncban, senrjú csokorban.

...

Utóbb, hogy elmentél Abigél,
Súgtad: ki szeret, mindig remél.
Vágyó tüzem lángol,
Várok… mit-se mástól.
Remény van… jöhetnél Abigél.

Utóbb is kávéztunk, Abigél,
Szeretetem hőn-bőszen remél…
Lobog a vágytüzem,
Sóvárog a lelkem.
Nálam most a remény is remél.

Utóbb messzi mentél Abigél,
Eszem-testem hevesen remél!
Sóvárgok utánad,
Kívánom... honvágyad!
Ha már itt lennél és ölelnél...

Vecsés, 2020. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban.

...

Úgy szeretnék Veled lenni
Két karodba megpihenni
Veled v?rni a holnapot
Óvnálak ak?r az Angyalok.

Elmélyülnék szemed tükrében
Ak?r a hat?rtalan kék égben
Érezni szeretném csókod édesét
Suttogni Neked igen, kellesz még.

V?rni és izgatottan lesni az órát
V?rni és nem görcsölni az útn?l
Elmélyedni szavaidban, csendedben
Benne egész lényedben

Úgy szeretnék lenni valaki
Gyengéd szellőként ölelést adni
Adni és szeretni csak figyelni r?d
És veled tölteni minden éjszak?t

Dolgozni mész? Akkor vigy?zz magadra
V?rni foglak biztos otthonba
Belépve az ajtón széles mosollyal fogadlak
Addig kedvesem sz?vem lesz mindennek Otthona

Úgy szeretnék de mennyi mindent szeretnék
Felsorolni nem lenne elég:
Tucat könyv és megannyi szó
Mert amit mondan3k és tennék nem kimondható

Sokkal méllyebb melynek érzem melegét
Ahogy ?rom szerelmes sorait
Úgy szeretnék mindent ami Te vagy ami vagyunk e Földön
Mert ha szerelmes vagyok megszűnik a börtön....

...

Érintésed egyre csak vágyom,
Nem múlik örök sóvárgásom.
Az érzékek játékos, lágy tánca
Egész testem, lelkem körbefonja.

Ha a mozdulat varázsa megmaradna,
Szívünk is egyre gyorsabban zakatolna.
Azt lüktetné, minden perc veled
Csakis fényes szivárvány lehet.

Jó lenne, ha itt maradna a pillanat,
S el nem röpítené tova a pirkadat.
Ha lehetne, örökre szívembe zárnám,
A kulcsát a végtelenbe hajítanám.

El is kéne raktározni ezt a sok csodát,
Mint lelkünk bugyrából fakadó, édes forrást.
S ha e csudára újra megszomjaznánk,
Belőle mindig egyet kortyolhatnánk.
2021. május. Végh Erika

...