|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szonett | ||||||
| Milyen mánia idézgetni teljes
éjen át hét vagy hetven akár tízezer szóval Istent, ?t, a kedves szemét? Oh, ha anyanyelvem madár- rajjá változna, tengernyivé, én meg Prosperóvá, s kiengedném s e friss szárnyakkal az eget födném - a lényeg megfoghatatlan maradna úgy is: kimondhatatlan! Mint mindig: a fontos. Szerelem! Legyek szület? világ, n?jjek Id?b?l Id?tlenbe át, csengjen csillagszineimmel a Kozmosz, jaj, lenne szavam bár Vég s a Kezdet, mást úgyse tudnék mondani: Szeretlek! | ||||||
| ||||||
