|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vallomás | ||||||
| Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zeng? túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyeg? kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedez?n ejtett igéd ezüst virág lesz kék mez?n és sóhajod a szél, mely fürtjeimbe kap és arcod itt a hold és arcod itt a nap. | ||||||
| ||||||
