|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kés? vallomás | ||||||
| Egy képét láttam arany medaillonban,
Tizenhat évvel sz?kén rámmosolygott. Hol voltam akkor én, ó hol bolyongtam, Hol vártam a n?t, a veszélyt, a sorsot? Milyen sikátor rejtett t?le félt?n, Féltékenyen milyen könyv volt el?ttem, Milyen nyomor és milyen bánat ?rzött, Hogy nem kerestem s hozzá nem vet?dtem? És e mosoly, e sz?z, tizenhat éves Kit üdvözölt el?ször és sóváran, Ki állt ujjongva és gy?z?n elébem, Míg én csillagra vártam a homályban? Ha vissza tudnék menni e tavaszba S tizenhat éve küszöbére állni És mondani: "Üdvözlégy, ifjú angyal, E nap az élet és e perc királyi! Megállj, hadd nézzek fiatal szemedbe És tiszta ajkad bíborát köszöntsem. Ezért indultam a nagy tengerekre Életgályámmal az örök id?ben. E percet és e szent tizenhat évet Most elviszem. Gy?z?vé tett az élet." De én oly kés?n láttam ifjú képed... | ||||||
| ||||||
