|
|
|
|---|---|
 |
|
| Estfelé’ a Balcsi parton… 2. | ||||||
| Sétáltunk a tavaszban…
Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben. Sétálunk együtt, Tavasz lehel, part susog. Kéz a kézbe búj. Árnyék közt susog, Egy halk „maradj még velem”! Két szív együtt ver. * Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult. Nap már lepihent, Lágy fény simul az égre. Csend ölel minket. Hold bújik elő, Fénye válladra simul. El sem engedném. * Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever… Hajó fodroz, megy, Sziklák közt víz ébred föl. Tekintetben fény. Szél ír rád egy dalt, Amit csak én hallhatok. Szívem dudorász. Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József-: a leoninusokat én írtam, a senrjúkat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta. | ||||||
| ||||||
