|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tirádám | ||||||
| Hosszú lenne az én tirádám,
Ha minden búmat fölsorolnám… Valóság is kicifráz engem, Unom, hogy lét froclizik velem… Kérek türelmet, könnyek között is születhet, remény, öröm, új kezdet. * Életemben nem létezik jó kellem. Életemet ellenségnek tekintem. Olykor hiszem Istent, de ő nincs velem… Éltem nem hagytam… kellene kezdenem? Az életben, nincsen véletlen, benned élő fény, remény a sötétben. * Köröttem szép a havas táj, bele bájolgok, Negatív rezgéseitől nagyon viszolygok. Fájó az élet, lehet, hogy el kéne tűnnöm? Jelen komfortzónámból át kén’ lényegülnöm? Veled van az Isten! Lélek alszik télen, hogy tavasszal újjászülessen! * Sorskönyvemben mindenestől írva, benne vagyok, A baj azonban, hogy nem tehetem mit akarok. Adott a sorsod, de te választod, rabja vagy, vagy formálod. * Hiába benne mindenem, vannak összeragadta lapok, de végén van lényegem… Lapozni már nem lehet, a vég megérkezett rozsdállt kaszával, majdan suhint egyet. Múltad könyve zárt, lelked ír még csodát, túléled a suhintást. Vecsés, 2025. április 5. – Siófok. 2025. május 3. Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. A páros versszakokat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta! | ||||||
| ||||||
