Elmondanám, de nem merem, félek, hogy csalódsz majd bennem
Elmondanám, de nem merem, mit érzek, miért reszketek
Elmondanám, de nem merem, mit?l félek, miért könnyezek
Elmondanám, de nem merem, félek, hogy kidobsz majd engem
Elmondanám, de nem merem, szeretlek, soha el nem feledlek!
Elmondanám, de nem teszem, úgyse kellenék én neked
Elmondanám, el is mondom, Érted élek, érted halok

...

Évek múlásával veszed majd észre,

Mennyit is ér egy másodperc része.

Ami elmúlt, elmúlt. Kár búsulni rajta.

A jöv? év úgyis új rügyeket hajta.



Más rügyeket hajt, más képben éled,

Mint reggelenként az újuló természet,

És a harmattól mindig új er?re kapva,

Mignem végül egyszer leáldozik napja.



Ne felejts el a jelenben élni,

Mindig bizakodni, és folyton remélni,

Hidd hogy bármi jót teszel te itt,

Az valahol valakit egyszer megsegít.



?rangyalok mindig vigyázzanak rád,

Ha messzi hazában sodorna a vágy.

Emlékezz azokra kik szeretve féltek,

És hoztak oly sok áldozatot érted.



Álmodozz! és tégy azért oly sokat,

Mindig szem el?tt tartva az álmokat.

Ha el is ragad az élet gyors sodra habja,

Boldogságban teljen születésed napja.



Az évek,az évek, úgyis csak jönnek.

Nem szab határt semmi az id?nek.

Földi teherrel telt életünket rójja,

Mígnem túlsó partba vágódik hajója.

...

Kezemben keser? szirmok,
virágod hulló szirmai...

Ó,
tudom én,
hogyne tudám, hogy
"elhull a virág, eliramlik az élet",
ám ez a vers
örökké fog majd vallani
szerelmünkr?l,
mely egyszer az id?ben,
vágytól és álomtól
fölfénylett,
hogy egy sápadt harangvirágban
megkonduljon értünk
Isten fenséges
zsoltára.

...

Van egy fiú,
Kinek szemei t?zként ragyognak.
Kinek illata fogva tart,
Kinek minden apró kis érintése elvarázsol.

Sosem mertem neki megmondani.
Sosem mertem az igazsággal elé állni.
Sosem volt az a pillanat,
Amit szerettem volna.

Volt viszont egy pillanat,
Mely még itt él bennem.
Volt egy érzés,
Mely most már fogva tart.

Lelki szemeim el?tt láttam,
Hogy forrón ölel,
S forrón ajkai
Az ajkaimhoz érnek.

De mi volt ez?
Csak egy látomás,
S én majdnem elhittem,
Hogy ez igaz.

Minden éjjel ugyanezt látom,
Arra gondolok,
Hogy még mindig szeretem.
Mert egy nap álomból lesz valóság.

S ha csak egyszer is összeérne izzó testünk,
Ha csak egyszer is forrón ölelne,
Én lehetnék az,
Ki boldogan alszik el...

...

Mikor felh?k jönnek az égen,
Mikor a természet er?i elszabadulnak,
Mikor már nincs új életre lehet?ség,
Én még akkor is csak Rád gondolok!

Lehet mondani bármit,
Lehet bárhogyan nézni,
Lehet bármit tenni,
Én nem teszek mást, csak Téged szeretlek!

Nem csak látomások vannak,
Nem csak szavak vannak,
Melyek úgyis elmúlnak,
Nekem itt vagy Te!

Itt vagy nekem,
ÉS ez örök legyen!
Bár Tied sosem lehetek,
Szerelmem irántad végtelen!

S ha már mindenki ellened fordul,
Én ott leszek Neked!
Ha kell, védelmezlek, óvlak,
Vagy csak egyszer?en megszorítalak!

Rám mindig számíthatsz!
Mert én érted mindent megteszek!
Ha kell, a lehetetlent is,
Ez csak a Te kívánságod!

...

Hullámok ostromolta parti sziklafalak ezrei omlanak le szerte
Álmaimat óvatlanul haragos valóság mélyre süllyeszteni merte
Némely helyeken örök tél uralkodik, a zord id?t nem éli semmi túl
A nyár után vágyódnak az él?k, közben könnyek áradata földre hull

A szél már nincs köztünk már csak ott fúj, ahol becsülik még létét
Reggelente látom meghalni a jöv?m, mely jelenti létezésem végét
Nem kapok leveg?t hiába e lélegzem,de a remény megírta hozzám levelét
Benne ,boldogságban lehetek veled, csupán annyit kér adjam neki életem felét

Én akár az egészet is neki adnám, csak már láthassak t?led egy mosolyt
Ugyanis már nem bírom tovább nélküled, hiányod igazán csak most fojt
Szeretni akarlak addig míg élek,szabadítóm vagy kire várok régóta
Rád gondolok szüntelen, ott vagy elmémben akár egy édesen szép nóta

...