| Ó, bukott angyal-sereg,
bánatosak, fényesek,
 olvadt test? mécsesek
 síri fényei;
 búsak, érzéketlenek,
 mint harangok, csengenek,
 rab visszhangok, fény-jelek
 tükörképei.
 Félig-szunnyadó szemek,
 gyöngédek, szerelmesek,
 könny? ködben fürdenek -
 arcuk olyan finom.
 Angyalaim, félszegek,
 leveg?-fehér sereg,
 elnémultan édesek,
 mennyi hab-szirom!
 
 Homálylóan-kéjesen
 sz?zies-szép rejtelem,
 szenvedélyben szenvtelen,
 titkos szavu dal;
 gyors közelgés várt nesze,
 tükröz?dés víg heve,
 ihlet vétkes lágy szele,
 mely alig fuvall.
 Furcsa mind és ingatag,
 ködbebújva-nyájasak,
 nem-remélten h?si had,
 t?z vak éjjelen-
 álom-raj, mely arra lel,
 aki ?rá felfigyel,
 s újra lobban, így felel
 visszhangként nekem.
 ... |