Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




1981 -
saját
« Első oldal
1
A tükör

Én a tükör vagyok! Meglátod bennem önmagad,
A képem nem torzít, nem nagyít, de nem is tagad.
Nem hazudhatok neked, mint megannyi "jó barát",
Érdekből fényezve fejedre rozsdás glóriát.

Úgy lásd, amint van, habár nem túl szép a kép, tudom,
Amit te ott látsz, neked is, nekem is fájdalom.
Hazug ajakkal hirdetsz szent igét, szent erkölcsöket,
Felrúgva esküt, Istennek szánt tiszta életet.

Megpróbálod hamis alkuba vonni Uradat!
Hát tenéked nem szent törvény a TÍZPARANCSOLAT!?
Hova lett hited, szép szavad meggyőző ereje,
Ha a szíved hazugsággal, hamissággal tele?

Hirdeted a jót, és mégis megteszed a rosszat.
Hajszolod a sátán ócska kincseit naphosszat.
A hatalom, pénz és pompa, ez nálad az érték?
Önzésed ködében valahol elveszett a mérték.

Jó neked a mocsok, posványos erkölcsi fertő.
A sötétben már nem látszik a fától az erdő.
Hova lett belőled a hit, égi szent akarat?
Miért dobod el Istent, s az igaz barátokat?

Én a tükör vagyok! Meglátod bennem önmagad.
A képem nem torzít, nem nagyít, de nem is tagad.
Én még itt vagyok! Összetörheted a lelkemet,
Cserepeiben ezerszer látod majd vétkedet...
...
gbrva
Meghalt egy dallam...
Meghalt egy dallam, elcsitult halkan.
Nem is olyan régen ajándékba kaptam.
Meg kell, hogy gyászoljam, el kell, hogy feledjem.
Fájdalmas emlék lett, el kell, hogy temessem.

Ó Istenem! - pedig de nagyon szerettem!
Minden hangját szívem rejtekébe tettem.
Ahányszor felcsendült, kivirult az élet.
A viharos ég is csodálatos szép lett.

Hittem a zenének, a tündérmesének.
Akartam erősen, egészen enyémnek.
Visszavették tőlem, itt állok kifosztva.
Másnak adták, máshol szól már az a nóta

Te bolond tudhatnád, hogy színház az élet!
A szerep marad, csak szereplőt cserélnek.
Elmúlt már, elnémult, nem jön vissza soha.
Ködbe szállt véle egy varázsos éjszaka.
...
Elmúlt szerelem, Szerelem,
Várlak langyos sötét éjjel
Várlak langyos sötét éjjel, várlak izzó, vakító nappalon
Minden pillanatban várok rád kedvesem, mert hiányzol nagyon
Merre jársz, hol lehetsz, hozzád száll a sóhaj, minden gondolat
Keserves könnyem vasmarka szorítja kiszáradt torkomat

Ugye tudod, érzed hogy titokban, csak terólad álmodom
Feléd repülök egyre csak, sugárból szőtt aranyló szárnyakon
S ha már ott vagyok tenálad, bíboros, bársonyos hajnalon
hagyom, hogy csituljon fáradó szívem két erős karodon

Édes álom harang szavával elfoszlik, szürkülő ködbe száll
Párnámon kezem hiába keres téged, már sehol nem talál
Süket a csend és üres az élet, mert te nem vagy itt velem
Jajgatva cipelem tovább az ezerszer meggyűlölt életem
...
Én egy őszinte, igaz emberre vágytam
Én egy őszinte, igaz emberre vágytam,
Hittem, hogy tebenned végre megtaláltam.
Fürödtem két szemednek bársony melegében,
Éreztem a szerelmet minden ölelésben.

Vágytalak szeretni tisztán és piszkosul,
Mint vulkán ha kitör, tüzesen, oly vadul.
Gondoltam, most szabad, repülni lehet,
Elhittem, miénk a boldogságsziget.

Ám jött egy keserves, óvatlan pillanat,
Melyben megmutattad valódi önmagad.
Most itt állok kábultan, bénán, megcsalatva,
A reményt, a holnapot, mindent feladva.
...
Mondd Kedves...
Mondd kedves, mit jelent néked a szerelem?
Mondd szeretsz te engem, vagy csak játszol velem?
Bár igaznak tűnik a kimondott gondolat,
Mégsem merem hinni a szerelmes szavakat.

Hiába látok vágytól égő tekintetet,
Riadt szívem súgja állj, szeretni nem lehet.
Csalóka ábránd, színes délibáb vagy csupán,
Mely a szürke semmibe vész alkonyat után.

Jön majd a hajnal, a borvörös ébredés,
Nem marad más csak a jajszavú szenvedés.
A vágyad tova kerget, új utakra repít,
Rám hagyva majd a bánat gyászsötét napjait.
...
Szeretlek téged, mert Istenem így akarta
Szeretlek téged, mert Istenem így akarta
Nem kerestem, kértem, csak a szívembe adta
A tébolyult érzést mely téged vágy szüntelen,
Mely sasként vág sebeket vívódó lelkemen

Nem akarlak én már, mert fáj szeretni, nagyon
Meghalok érted minden magányos hajnalon
Átok vagy nékem, örvénybe rántó gyötrelem
Sejtekben, pusztító métely, reszkető félelem

Menekülnék tőled, de nincs erőm, nem tudok
Egy kábult érzés fogva tart, bárhova bújok
Lábam ingoványon áll, egyre lejjebb merül
Kőbe zárt szívem csendes halálba szenderül
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó