Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




1981 -
saját
Fohász karácsony felé...
Uram mi volt a célod, mikor az utamba küldted őt?
Mikor érzést ültettél szívembe, mely vérvörös virágba nőtt
Miféle nehéz próbatétel ez, mondd meg végre Uram?
Hogy itt állok zavartan, sehol sem találom önmagam

Vezess uram új útra, jöjjenek derűsebb hajnalok
Ha már te sem vagy mellettem, mondd meg, kiben is bízhatok
Suhan felém az áldott, karácsony, adj nyugtot énnekem
Csituljon szívem, szűnjön a hullám viharvert lelkemen

Forró imával kérlek, szent kezed vezessen engemet
Adj nekem új szívet, mely eztán szebben szeret
Templomodnak szelíd szegletében pihenhessek végre
Hálát adó szemmel nézzek majd fel a csillagos égre

Jászladnál tudjak majd bűnömből véled újra születni
Tudjalak téged és őt is szívbôl, és tisztán szeretni
Utánad Istenem, néki szól majd ajkamon az ének
Az oltáron is érted, és érte ragyognak a fények
...
gbrva
titkok börtönében
Titkok börtönébe zárva élem az életem
Kínzó érzések acélos bilincse fogva tart
Vágyódom a nyugalom csendes tengerére
Hánykolódó sajkám most éppen merre tart?

Szemem a végtelen szürke semmibe réved
Lelkem békéjét vajon hol, merre lelhetem?
Mondd mért küldött Isten az utamba téged
Átok, vagy mézízű áldás vagy te énnekem?

Rám borul a sötét éj vasmarkú csendje
Hagyom, hogy födje be vívódó lelkemet
Kába álomba húz a messzi végetlenje
Egekre szárnyalni nekem már nem lehet

Szárnyam összetörtem véres küzdelemben
Harcot vívtam ellened-érted szüntelen
És te nem is sejted mi zajlik szívemben
Hogy nem szeretni téged többé már képtelen

Omlok, fáradok, már erőm a végére jár
Mit sem ér a harc, az ádáz, dőre küzdelem
Rád még új hajnal, fényes ragyogó napja vár
Repülj a széllel messze, nem bánom, engedem?
...
Szívem keresztje
Szívem bűnös keresztje vagy te
Vonszollak, mint Jézus a kálvárián
Megfeszülök rajtad keserves kínnal
Minden magányos, gyászsötét éjszakán

Vérvörös hajnalon újra feltámadok
Kaparok utánad, ismét akarlak szüntelen
Álarcban játszom, tagadva téged
Fáradtan cipelem meggyűlölt életem

Keservvel irtalak szívemből,
Minden percem, minden lélegzet Téged temet
Hogy letehessem végre gyűlölve imádott
Könnytől gyöngyöző, vérázott keresztemet

...
Hiába...
Hiába minden vágyó ölelés
Te már nem akarsz engem
Hiába a kereső pillantás
Te már nem találsz engem
Hiába a sikoly, a velőt rázó kiáltozás
Te már nem hallasz engem
Hiába a körömszaggató kapaszkodás
Te már eldobtál engem
Hiába, hiába minden
Te már elhagytál engem
...
Sínpár
Sínpár, melyen zörögve robog a villamos
Úgy feszülünk te meg én, mint két párhuzamos
Végtelen közel vagy, mégis végtelen távol
Lelkünk összeér, félve reszketünk a vágytól
De találkozunk egykor, majd a végtelenben
Ebben erősen hiszünk, akár az Istenben.
...
Szólnom kéne...
Szólnom kéne, de béna a szám
Pedig a szívemből mondanám.
Hamis az utad, amin haladsz
Féltlek, óvlak, magadra maradsz
Megcsal a szemed, téves a mérték
Nem látod tisztán mi is az érték
Eldobnál magadtól tiszta szíveket
Egy hamis gyöngyért? , nem, nem, azt nem lehet!
Ébredj már végre, nyisd ki szemedet!
Sokért a semmit odadni nem lehet
Vedd észre, sokan aggódnak érted
Nem akarod látni, vagy tényleg nem érted?!
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó