Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez. (Hozzászólás-visszaigazolásokból tudom? mert határtalan elismeréseket kapok, kapunk!)
Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki ?más vers-stílust? használ. (Az olvasói visszaigazolások szerint ezek is fölöttébb sikeresek!) Írtunk már több, 2 és 3 szerzős Renga-láncverset is, eredeti stílusban, itt nincs változatosság, mindenki haikut ír!
Sőt, mivel az olvasó ilyeneket máshol nem olvashat, így tőlem, vagy a társakkal közös műveinkből extra különleges és fölséges élményeket kap.
Ilyen, írói duó, vagy trió a szakirodalomban ?rajtunk kívül- nem lelhető föl! Én nem leltem ilyenre!) Pláne, hogy a társaim, mind nők!

Kurzusvezetői (Tanfolyam vezetői) jártasságom, gyakorlatom:
1) Bűnügyes (vizsgálóként és nyomozóként) rendőrtiszt koromban, már 3 éves gyakorlati munkám után (1976. ?tól) mindig volt mellém adva kezdő kolléga, akit tanítanom kellett a szakmára. (Volt, amikor egyszerre kettő is! (Magyarul, én voltam a kurzusvezetőjük!)
2) A magyarok, kezdő vállalkozási világában, vállalkozóként elkészítettem egy 110 oldalas oktatási tananyagot (vállalkozóknak) és azt oktattam (1992. évtől 2005 évig) cégeknek és egyéni vállalkozóknak. (Kommunikáció, testbeszéd (Viselkedéskultúra), tárgyalástechnika, stb.) Én is és az anyagom is fölöttébb sikeres volt, mert a lényege az volt, hogy magyar aggyal, magyar anyanyelvű hallhatóságnak írtam meg? és persze magyarul adtam elő!
3) 2014 óta már 35 főt oktattam (Távoktatásban!), az írói mesterségre, poéta szakmára. Jelenleg is van 1 tanulóm. És van 2 fő aspiráns is.

Már 1998-ban volt több mint 200 verses művem és az akkori, pesti művészvilág egyik prominense, akinek odaadtam elolvasni, rám parancsolt, ahogy a műveimet azonnal jelentessem meg, mert a társadalomnak ezekre a versekre, mondanivalókra van szüksége?
Anyagi helyzetem, azonban soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, így (jelenleg; 9) irodalmi portálokon publikálok. Manapság úgyis ez a divat! Volt még több honlap is, ahol publikáltam, de azok megszűntek.
A publikálásaim listája: (2021. 01. 24.)
1) Poet.hu 876 vers (Itt 1411 fő jelölte be, a figyelőjükbe vettek és így ők minden megjelent művemet elolvassák. (Magasan: Első vagyok.) A régebben megjelent műveimnél a statisztikai számból látni, hogy vannak olyanok, amiket több mint 10.000 fő olvasott el.
2) Napkorong.hu 2025 vers + 10 novella
3) Irodalmi Rádió 1340 vers + 4 novella
4) Vers.hu 1407 vers
5) HOLNAP MAGAZIN 443 vers + 8 novella
6) Lidércfény 401 vers + 3 novella
7) Poéma.hu 685 vers
8) Versek.eu 128 vers
9) Szerelmesversek.hu 19 vers
Ezen utóbbi három oldalon én vagyok az admin.
Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika ? POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI ? Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA ? Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA ? Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap ? Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete ? Magyarerő Antológia 2017/1.
10. A Hold is velünk dalol ? Irodalmi Rádió 2018 (Apeva- haiku antológia)
11. Életünk és ihletünk a COVID19 idején ? Irodalmi Rádió 2020 (Járványról; Antológia)
12. DOLGAINK (Novellák) ANTOLÓGIA - Irodalmi Rádió 2021
Egyébként tősgyökeres vecsési vagyok. Az idén fogom betölteni a 73. életévemet.
A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi (vizsgáló, nyomozó, hirtelen-halálos helyszínelő) rendőrtiszt voltam. Ehhez Rendőrtiszti Főiskolai végzettségem van.
6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 10. 01 -én 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző is. Az óta is van Vecsésen karate sport, világbajnokságokon elért helyezésekkel. Ez az edzői munka is fölfogható ?egy bizonyos fajta- kurzusvezetésnek is, mivel konkrétan nem csak a sokasággal, de egyes karatékák kezelésével, tanításával és irányításával foglalkozik!
A Nemzetközi Szentgyörgy Lovagrend (1350 körül alapították!), felavatott lovagja vagyok, és felavatott vitéze vagyok a Történelmi Vitézi Rendnek is!
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél? Hiába; már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár?"
"/>
Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




148 
ÍRÓI ADATLAPOM ? KUSTRA FERENC JÓZSEF

Írni 1997. -ben kezdtem egy élmény hatására. Szoktam írni: verses műveket, haikukat és a társait, különleges versformákat, aforizmát és novellákat. Végzek versforma-szerkesztői, fejlesztői munkásságot is.
Eddig valamivel több, mint 3300 verses művem van, ebből még kb. 1200 verses mű, kéziratban. Novellákban is van még kb. 30 mű kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3600 db. -t eredeti Basó féle stílusban, és cca. 480 db. -t európai stílusban. Az egészből cca. 350 senrjú formában íródott!
(A szakirodalomban többen is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek? de, végül is még összehasonlítani sem lehet a két nyelvet! Meg így legalább van konkrét szótagszámuk az íróknak, és ezzel el is lett kerülve az anarchia! Bár a szabad versírók, még a szótagszámot sem tisztelik!)
Én személy szerint ragaszkodok a hagyományos formákhoz és elutasítok mindenféle ?szabad-liberális? versformát, mert az nem vers, hanem csak egy tördelt novella, jobb esetben!

Naponta írok. A rekordom, hogy egy nap 7 óra alatt 8 versformában 9 művet írtam.
Írok; haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga-láncverset, és Tankát is (Ebből kb. 320 készült!), sőt megalkottam a HIAQ -t és TANQ -t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ -nak HIAfo néven (6-6-8). Itt akkor az első sorban a konklúzió van, így először azzal ismerkedünk meg és a 2. + 3. sorban van ?utólagosan- a magyarázó szöveg!
Verseket is írom sokféle formában, ahogy az adott szótagszám és rímképlet megkívánja! Sőt, a mondanivaló hathatósabb kifejezése érdekében, preferálom a vegyes versformákban írást.

Még írok; 10 szavasokat, valamint oximoronokat, apevákat és tükör apevákat és ezeket írok más formákkal vegyesben is.
Továbbá; sedoka ?t, limerik -et és septolet -et is, meg visszatérő rímes, belső rímes, önrímes és anaforás műveket. Ezekben a versformákban szakirodalmi szinten, szinte alig van szerző és ők is főleg csak, a bő 100 évvel ezelőtt éltek közül kerültek ki.
Megalkottam a kutatásaim alapján, még az alábbi versformákat: (Már ezeket is írom és használom is, szerzőtársakkal közös művekben is! Kezd terjedni, mert mások is elkezdték ezeket fölhasználni!)
~ ?3 soros-zárttükrös? versformát. Megállapíthatjuk, hogy az eredete a homályba vész. Én ezt a háromsorost az általam alkotott szabályok korlátai közé szorítottam! Megírtam a műleírását, ami a szakanyagomban olvasható és bárkinek a rendelkezésére bocsátom! Így ez a versforma, már szabályos és megalapozottan használható!
~ ?LÉPCSŐZETES? versformát. Az elnevezés a soronkénti egy szótagszám emelkedésre utal. Azonban, a vers baloldali megjelenítést kap, akkor látható is a lépcső?
~ ?Grádics? versformát. Az elnevezés a középre igazított versszak kétoldali lépcsőformájára utal.
~ ?6 soros? versformát. Ez elsősorban pszichológiai, vagy ehhez közelítő témájú versnek alkalmas, de aki veszi a fáradtságot, az más témákat is írhat ebbe a versformába?
~ ?9 soros? versformát. Ez három ?blokkból? áll, így a témán belüli elválasztásokra, gondolat-megosztására is alkalmas.
~ ?Farkasfog? versformát. Ez rövid és hosszú sorokból áll, így a mondanivaló kifejezett hangsúlyozására ad lehetőséget. Vannak benne hosszabb sorok és ezek szimbolizálják a farkas fogait?
~ ?A hairon? -t és a ?haironix? ?ot. Ez a haiku továbbfejlesztett formája.
~ ?Senrjon? -t és a ?senrjonix? ?t. Ez a senrjú tovább fejlesztett formája.
~ ?10 szavasok? -ból továbbfejlesztett ?10 szavas DUÓ? ?t, aminek az eszmeisége azonos a ?sedoka? ?éval. De még további fejlesztéseket is végeztem és megalkottam a ?15 szavas-6 sorban? -okat is.
~ Az apevát is továbbfejlesztettem és megalkottam a ?bapevát?, valamint így akkor a tükör apevát is.
Ezekből párokat vagy csokrot is írok és írjuk a szerzőtársakkal is, sőt más szerkezetű versszakokkal vegyesben is. Ezeknek is kötött a szótagszámuk és a rímképletük. Ezeket is már írom, nemcsak egyénileg, hanem szerző-társakkal együtt is.

Szinte minden versformában írok, vagy a szerzőtársakkal írnunk, normál, romantikus, szerelmes és erotikus témában is! Továbbá; tematikus írásaim is vannak mindenféle ünnepekhez, eseményekhez és az is az állandó repertoáromban van.
Én személy szerint a háborús hadviselés több fajtájában is írok verseket, ebben közösünk nincs. De állandó szerző-, és poéta társam, a Jurisin (Szőke) Margit, a Don kanyari verseimhez írt négy ?levelet?, ami az itthon volt nő írt a hozzátartozójának. (Hát, kérem, ha valami jó, az jó!)
Ezen új versformáknak a WIKIPÉDIÁRA történő föltétele folyamatban van.
Szívesen írok olyan "műveket", (Vagy írunk a szerzőtársakkal!) amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem, szerkesztem egybe a legváltozatosabban? Ezt hívják Alloiostrofikus versformának.
Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez. (Hozzászólás-visszaigazolásokból tudom? mert határtalan elismeréseket kapok, kapunk!)
Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki ?más vers-stílust? használ. (Az olvasói visszaigazolások szerint ezek is fölöttébb sikeresek!) Írtunk már több, 2 és 3 szerzős Renga-láncverset is, eredeti stílusban, itt nincs változatosság, mindenki haikut ír!
Sőt, mivel az olvasó ilyeneket máshol nem olvashat, így tőlem, vagy a társakkal közös műveinkből extra különleges és fölséges élményeket kap.
Ilyen, írói duó, vagy trió a szakirodalomban ?rajtunk kívül- nem lelhető föl! Én nem leltem ilyenre!) Pláne, hogy a társaim, mind nők!

Kurzusvezetői (Tanfolyam vezetői) jártasságom, gyakorlatom:
1) Bűnügyes (vizsgálóként és nyomozóként) rendőrtiszt koromban, már 3 éves gyakorlati munkám után (1976. ?tól) mindig volt mellém adva kezdő kolléga, akit tanítanom kellett a szakmára. (Volt, amikor egyszerre kettő is! (Magyarul, én voltam a kurzusvezetőjük!)
2) A magyarok, kezdő vállalkozási világában, vállalkozóként elkészítettem egy 110 oldalas oktatási tananyagot (vállalkozóknak) és azt oktattam (1992. évtől 2005 évig) cégeknek és egyéni vállalkozóknak. (Kommunikáció, testbeszéd (Viselkedéskultúra), tárgyalástechnika, stb.) Én is és az anyagom is fölöttébb sikeres volt, mert a lényege az volt, hogy magyar aggyal, magyar anyanyelvű hallhatóságnak írtam meg? és persze magyarul adtam elő!
3) 2014 óta már 35 főt oktattam (Távoktatásban!), az írói mesterségre, poéta szakmára. Jelenleg is van 1 tanulóm. És van 2 fő aspiráns is.

Már 1998-ban volt több mint 200 verses művem és az akkori, pesti művészvilág egyik prominense, akinek odaadtam elolvasni, rám parancsolt, ahogy a műveimet azonnal jelentessem meg, mert a társadalomnak ezekre a versekre, mondanivalókra van szüksége?
Anyagi helyzetem, azonban soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, így (jelenleg; 9) irodalmi portálokon publikálok. Manapság úgyis ez a divat! Volt még több honlap is, ahol publikáltam, de azok megszűntek.
A publikálásaim listája: (2021. 01. 24.)
1) Poet.hu 876 vers (Itt 1411 fő jelölte be, a figyelőjükbe vettek és így ők minden megjelent művemet elolvassák. (Magasan: Első vagyok.) A régebben megjelent műveimnél a statisztikai számból látni, hogy vannak olyanok, amiket több mint 10.000 fő olvasott el.
2) Napkorong.hu 2025 vers + 10 novella
3) Irodalmi Rádió 1340 vers + 4 novella
4) Vers.hu 1407 vers
5) HOLNAP MAGAZIN 443 vers + 8 novella
6) Lidércfény 401 vers + 3 novella
7) Poéma.hu 685 vers
8) Versek.eu 128 vers
9) Szerelmesversek.hu 19 vers
Ezen utóbbi három oldalon én vagyok az admin.
Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika ? POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI ? Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA ? Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA ? Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap ? Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete ? Magyarerő Antológia 2017/1.
10. A Hold is velünk dalol ? Irodalmi Rádió 2018 (Apeva- haiku antológia)
11. Életünk és ihletünk a COVID19 idején ? Irodalmi Rádió 2020 (Járványról; Antológia)
12. DOLGAINK (Novellák) ANTOLÓGIA - Irodalmi Rádió 2021
Egyébként tősgyökeres vecsési vagyok. Az idén fogom betölteni a 73. életévemet.
A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi (vizsgáló, nyomozó, hirtelen-halálos helyszínelő) rendőrtiszt voltam. Ehhez Rendőrtiszti Főiskolai végzettségem van.
6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 10. 01 -én 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző is. Az óta is van Vecsésen karate sport, világbajnokságokon elért helyezésekkel. Ez az edzői munka is fölfogható ?egy bizonyos fajta- kurzusvezetésnek is, mivel konkrétan nem csak a sokasággal, de egyes karatékák kezelésével, tanításával és irányításával foglalkozik!
A Nemzetközi Szentgyörgy Lovagrend (1350 körül alapították!), felavatott lovagja vagyok, és felavatott vitéze vagyok a Történelmi Vitézi Rendnek is!
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél? Hiába; már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár?"
Hideg-be menet…
(Bokorrímes)
Lassan csoszogó léptekkel már közeledett az este,
A déli napsütés hírét már majdnem moha nőtte be,
A sötétség meg minden ellop, mint az ő kormos füstje…

(3 soros-zárttükrös)
Pedig az ősz, ereje tudatában csak folyvást eljátszott a kis napmeleggel,
Aztán kimutatta a foga fehérjét, lecsapott a viharral, „ledőlt heggyel”,
Pedig az ősz, ereje tudatában csak folyvást eljátszott a kis napmeleggel.

Azonban rövid volt az esőt, vihart mutató ősz,
Mert nagyon jött a korán beköszöntött tél és oly’ bősz.
Napokig el sem múltak az egymást bőn követő hóviharok
És mínusz tizenötben keltek hajnalban, ó az erdőlakók.

Ebbe a pár napba éhség, az arcok szinte kiszikkadtak,
A csontvázak az átfázástól, hússal együtt roskadoztak…
Lábuk alatt, minden lépés recsegett, csikorgott,
Ki kicsit figyelt, így járt, hogy hupp… jégen kuporgott.

(Bokorrímes)
Mindenki kérdezi most, ezután itt lelkesülni minek lehetne?
Igaz, de ha ezt a telet átéljük, öröm lesz tavasz jövetele.

Vecsés, 2021. május 31. - Kustra Ferenc József – íródott: az egymást követő évszakokról.
...
Eddig ennyien olvasták: 0
Kustra Ferenc József
Don-kanyari lövészgödörben…
Tudok olyan frontokról, ahol a sár megdermedt, a bőrre száradt.
Itt is front van, de itt nincs sár! Jég és hó nézésébe szem megfáradt…
Itt már a szemednek nincs izzó, érdeklődő fénye,
A végtelen hómező… mit lát, az a mindensége…

Korán nősültem, három pici gyermekem vár otthon,
Feleségem már meghalt, nélküle van nekünk otthon.
Itt a fagyban, bizony mérünk, sokszor, mínusz negyvenet is,
Jó lenne valami meleg, néha talán egy kicsit is.

Szemben az orosz tüzérek a folyó túlpartján,
Mindig lőnek valamivel, a halál rakpartján...
Néha, ha nem felhős az égbolt, látni egy hulló csillagot,
Oroszok a robbanás hangját adják neki, mint abrakot…

Megnéztem a puskámat, mert az bizony biztosítja itt a túlélést,
De a závárzat, alig mozog, a fagy belevitte a deresedést.
Itt van a komám is jobb, tőlem, tán' tíz méterre,
Vissza is kiabált, neki is ez a félelme.

Itt járt a százados úr! Fegyverellenőrzés volt, neki is mutattam,
De csak a vállát rángatta, hogy a problémámat oldjam meg én magam.
Orosz most is lő nehézágyúval, szerencsére nem erre,
De lehet, ide fordulnak, és akkor lőnek erre-fele…

Látom, hogy az éji köd, már lassan, komótosan de, kezd leszállni,
Őrségben, túlra meresztem a szemem de, itt már semmit nem látni…
Tárat is kivettem, visszatettem, de a sötétben már nem látni…

Nem látom már a csillagok fényét sem, a köd mindent ölel!
Nem érzem a lábamat, fázik, jön a hideg, még egy öllel!
Tiszteknek a bunkerba, ordonánc vitte fát, egy nagy öllel!

Tegnap volt újév első napja, ígértek nekünk ünnepi menüt,
De nem ért ide, telitalálat érte a hozó kétkerekűt.
Végül is semmit nem kaptunk enni,
De panaszra oroszokhoz menni?

Gyermekeim és szeretett szüleim, vártok még?
Reménykedtek, hogy megyek, vagy ez tőlem kicsiség?
Én a múltamtól biz' még, nem szakadtam el,
Rátok gondolok most is, nagy szeretettel!

Vecsés, 2016. május 30. - Kustra Ferenc József – íródott történelmi emlékezésként és az ottveszett katonáik elmékére!
...
Eddig ennyien olvasták: 0
Don-kanyarban, őrségben a poéta!
Poéta a lövészárokban…

Hómezők fény-káváját nézegetem kint az őrségben,
Szeretnék még majd, létet beteljesíteni egészben…
Így éjfél után már, könnyen veszek mindent… legényesen!

Csizmám ócska bélése rég elkopott,
Annyit sem ér már, mint egy ingyen kokott!
Eszembe jutott, hogy otthon írtam én verseket,
Egy nagyobb kockás füzetbe, régebben tele lett…

Precíz, német géppisztolyomat közben megnézem,
Harmincegy fok itt a mínusz, lehet, hogy most végem?
Ha orosz támad, reggelre már fagyott a létem.

Hiába van nagyszerű fegyverem,
Itt minden, olyan, mint a jégverem,
Befagyott, töltényt ki nem lőhetem…

Bárhogy éltem, vagy álltam, itt vagyok, rosszkor voltam rossz helyen,
Ilyen szép hómezőt, sohse láttam, szemben a Don-kehelyben…

Az időm, bűvös álmokkal megveszteget,
Ígéri, látok én még sötét fényeket...
Hó, reggelig, majd nem vakít el legyeket…

Itt az egész század arcán gyűlnek a mosolytalan szarkalábak,
Ha erősek lennénk, szabadulásból nekimennénk a muszkának…
De lángol itt minden, lángol a hó, életünket adjuk… hazának?

Itt a háborúban, vége mindennek? Már nem lövünk ki golyókat?
Itt, őrségben, olyan nagy a hideg, nem gyúrhatok én hógolyókat…
Valaki még beállna közénk, harcban énekelhetné nótánkat.

Hát… miért érzem úgy, hogy az életem a végét járja?
Idehoztak mindenkit, bele, robbanó-pusztulásba.
Nem szeretném, ha a családom szemfedő alatt látna…

A hideg idő vasmarokkal mar az arcunkba,
Innen, már nem sokan megyünk vissza a hazánkba!
Majd lefagy a lábam, dúdolgatok, lövészárok szélén élek…
Most itt én vagyok, így mindenki helyett, nagyon rettegve félek.

Szarkaláb árkát, kitöltötte a lélegzet-pára, ahogy odafagyott,
Szemöldökömről, a lógó jégcsapok vége már régen arcomba csapott…

Ha gyújtógránáttal lőnek minket, akkor lángol a hó, a mindenség is,
Piciny lelkem nagyon törékeny, halkan imádkozok, segít talán mégis…
Én is lőttem már az oroszokra, feloldozás nincs, további lét… fétis!

Itt a hóban és kemény fagyban
Benne a jég-lövészárokban,
Senki nem vagyok én már, vagy ha mégis,
Félrenéz mindenki, köztük még én is!

Akár innen is hazasétálnék, ha lehetne,
Közben meg valami vers juthatna az eszembe…
Otthon nyitnék verseknek, egy új kockás füzetet,
Sorokban írnám bele új gondolatmenetet.

Már annyira kihűltem, hogy magamon nevetve, vitustáncot járok,
A meleg mocsári vizet élvezve, álmomban többször is ott járok…
Látom, közelednek fehér-álcaruhás alakok,
Majd’ marokra fogom a fegyverem és odacsapok…

Toporogva táncolok tovább, mert a hideg ömlik rám a sztyeppéről,
Álom mocsaram is lángol, ahogy lőnek rám, rejtőzve, fehérségből.
Nem értem, miért nem találnak el, tán' emberbaráti kíméletből?

Lehet, hogy tudják, otthon én poéta vagyok?
Itt is, de, a lelkem-szívemben megszakadok…
Úgysem jó a fegyverem, itt már nem harcolok…

Előre tolt állásban csonttá fagyva, teljesen egyedül vagyok,
Mint mondtam, nem jó már a fegyverem, befagyott, már nem harcolhatok...
Még élek a hó hátán, de, lehet, hogy reggelre fagy-szobor vagyok?

Már nehéz ágyúk is lőnek, lángol a hó és hátul a fedezék,
Most vagyok rossz időben, rossz helyen, nagyon is peches ember levék…

Madárcsicsergést én már nem fogok hallani,
Kockás-füzetembe, ki fog verset faragni?
Itt nem maradhatok, a hideg annyira fáj,
Jó lenne, ha még egyszer, nem lángolna a táj.
Fiatal, poétalelkem... orosz mennybe száll?
Én nem jöttem, hoztak! A halál, engem kaszál?

*

Nézem az álcaruhásokat és mennek visszafelé,
A lelkem már tudja? Már ujjong, helyét szinte nem lelé.
Ha nem váltanak le, itt megfagyok, vagy tán' még írhatok?
Lehet, hogy megmentenek engem, a háborús angyalok?

Toporgok folyvást, fázón, lehunyott szemmel,
Világra gondolok, nagy-nagy szeretettel,
Vár otthon a családom, talán még majd, megölelhetem őket?
Én már gondolatban ölelem angyalokat, mint megmentőket!

Imát is mormolok az éjkirálynő felé,
Már csend van, minek a zaja helyét nem lelé.
Hold csak nézve bámul és süt le ránk,
Tán’ sajnálja, hogy vékony a ruhánk.
Lelkem szinte már násztáncot jár,
Lehet, leszek öreg is, immár…

A jéghideg nyugalmam csendje átjárja a poétalelkem,
Már nem a szomorúság, a remény, ami veszettül dúl bennem.
A saját kis-csillagom kialvóban lévő fénye,
Jó erősen belemar, az égnek vaksötétjébe…

Vecsés, 2016. szeptember 11. – Kustra Ferenc József – íródott: történelmi visszaemlékezésként és az ottveszett katonáinkra!
...
Eddig ennyien olvasták: 0
Don-kanyarban harcoltak…
Az ételhordó a kordéról leesett…
Jó vastagos és hosszú jégcsap keresett
Menedéket, a keskeny lövészárok párkányon!
Mi meg lebújunk… még meglőhetnek faron-háton.

Hajnal van, hideg, már lecsendesedett a szél,
Így már réginek, messzinek tűnik az éjfél,
Egyedül őrködök, a szívem, igen nagyokat dobban,
A néha felhangzó ágyú, akna dialógusokban.

Már megfáradtam én a harcba és az életbe,
Közben meg észlelem, forog az idő kereke…
Itt rettenetes tél van, csak esik a hó,
Kínomban nevetek, hogy mily’ sziporkázó!
Ha lépek bárhová, csak a hó ropogást hallom,
A szél a ruhám alá, fúj, majd lefagy a karom.

Sokan vagyunk itt, meg szemben még többen van az ellen,
De mégis szenvedek, mit kezdjek az egyedüllétben?
Valami súgja, maradok árva, nappal, sötétben.

Kint a lövészárokban őrködik a katona reménytelenül!
Nem mindenki erős, de ott nyers-jégen mindenki fél, esztelenül!
Fronton, bármi is történik, a parancs: helytállni rendületlenül!

A frontvonalban galád tettek ellen, a lelkiismeret nem mindig elegendő,
A fronton halál az úr, uralja lelkiismeretet, élet meg nagyon veszendő!
A halál az életet fel is kérte táncolni, ahogy járják, ez verseny-keringő!

A bunker sátorlap-ajtó szakadt résén keresztül nézem, hogy az idő
Komótosan ballag, de neki mindegy, hogy végtelen-vastag a hómező.
Egyre csak jönnek felénk a hómezőn fekete-halál árnyak,
Amit az erre repülő aknák, a havon, magukkal húznak.

Reggel, feketül a felhő a hómező feletti égen,
Torkolattüzek izzanak az égen már, egész keleten.
Lánctalp-acél erre csikorog, eltapos mindent,
Lehet, élet nem marad... hívni kell az úristent...

A lövészárokban vannak bőven elveszett lelkek, bennük elveszett gondolatok,
És a veszett ágyúdörgésen túl, ezek mind, pokol mélyében elhaló morajok.
Itt a katona őrjöng félelmében és végtelen aggodalmában,
Úgy megkönnyebbülne, feléledne naphosszat ontott könnye árjában.

Aki már régen szolgál itt a lövészárok fogságában,
Naponta biz' várta, hogy majd talán tovább él a halálban…
Nem mindig, vagy soha nem tudhatta, mikor, mi történik vele,
Bármikor keresztre veheti egy távcső és végez is vele.
Nem csoda, ha zavart, mániás lett és kiszámíthatatlan,
Mikor csak arra gondolt, hogy itt ő kicsit sem halhatatlan.
Itt sok harcos, pszichésen zavart, betegesen viselkedik,
Nem csoda, hogy van, aki egyszerűen hazakéredzkedik.


Érzem, nagyon félek, alig tudok békén venni levegőt,
Istentől is segítséget kérek… nem hatja meg Teremtőt!
Vágyok otthoni kézre, mely megráz és erőt önt belém…
Vágyok a hangra: Ébredj! És öntené az erőt belém…

Hajnalfény közeledik, Szibéria felől,
Az álnok sötét meg elmenekül ez elől.

Szednék én itt virágot, de nem látok tovább a ködnél,
Várok én egy jobb világot, de nincs más, ágyúlövésnél…
Lassan faszén leszek, mint a keményfa… lövöldözésnél.

Hiszek én a hazatérésben, a lehetetlenben…
Hiszek én a hazatérésben, a hihetetlenben!

A máknak is van méze,
Már csoroghatna végre…
Citromos-vérvörös pírban ébredez a hajnal,
Mi lesz ma, ha gondolok… gyorsan fagyó sóhajjal.

A nap süt, kék ég szinte izzik, a hideg levegő remeg,
De nem a naptól! Ágyúlövéstől levegő, sok cső, meleg.

Te mocskos halál, én már a hazaúton vagyok,
Te meg ágygolyón ülsz, mint régi gonosz lovagok…
Neked a porhüvelyem kellene, tán’ az oldaltáskádba tennéd?
Keress más alanyt, én megyek haza! Látom: ezt ugye, nem szeretnéd?

Vecsés, 2016. október 1. – Kustra Ferenc József - íródott: történelmi emlékezésként és az ottveszett katonáink emlékére!
...
Eddig ennyien olvasták: 0
Illúzióvillanás a Don kanyarról…
„Isten a katonáink kezét teszi keménnyé
S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé!
A kicsi Istenkép férfikézzé nő,
Naggyá duzzad benne a férfierő.”

„Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek,
Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.”
Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén
Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén…

A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át lelkeket,
De már ezerszámra vette el, minden magyar életeket.
A rózsás kis Isten kacsók kedves simogatása megszűnt,
A fehér tájon, idilli béke érzete végleg eltűnt.

Perspektíva már nem volt, de életet, élni kellett...
Háború Istene győzött, emberek, bakák felett.
Háború az emberek sajátja nem lehet.
Bármekkora szívvel is védi a végeket!

A Donra ömlő szél, ma szépen mesél titkokat
Magyar baka, mint őrszem hallgatja a hangokat.
Bölcsődal, otthoni tájak édes muzsikája,
A varázslat szent éneke, lelkét beborítja.

Aztán észhez tér, ez nem a Hortobágyi síkság,
Áhítóssá, nemessé szépült... arcra a hívság.
Eszmélvén ő, keményen megmarkolja a fegyverét,
Vérébe lökődött adrenalin átjárja erét.

Harcolna ő, ha volna kivel,
De nem lehet ezen ellennel,
Mert ez a harc vesztes, eldőlt,
A nagy, győztes álom megdőlt...

Vecsés, 2013. július 2. – Kustra Ferenc József - Egy katolikus tábori lelkész levele ihletésével, mely a Budapesti Nemzeti Újság 1943. január 16. –i számában jelent meg. Első idéző jelben lévő szöveg, mint a lelkész levelének egy részlete, az ihletés alapja. A második idézőjelben lévő szöveg kivágás, a pesti újságíró tollából származik! (Itthon mulattak, a fronton meg hullottak… és az oroszok több ezer kilométeren már támadtak!)
...
Eddig ennyien olvasták: 0
Õszinteség,
Csókolgatnám kezed, Dorka!
Ó, Te vágyott Istennőm, Dorka!
Csigázhatnád... az ember vágya…
Vérem föléledne,
Buzgalomba menne.
Csókolgatnám kezed… imádva!

Ó, Te vágyott Istennőm, Dorka!
Puszilnék vágyat homlokodra.
Vérem vágyba lenne,
Buzgalmam… éledne.
Simítanám hajad, jól hátra.

Ó, Te vágyott Istennőm, Dorka!
Oldottan ülnék, kanapéra.
Lelkem buzgólkodna,
Eszem futkorászna.
Közel ülnénk, életre várva.

Vecsés, 2021. június 2. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban.
...
Eddig ennyien olvasták: 4

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó