| Milyen mánia idézgetni teljes
éjen át hét vagy hetven akár
 tízezer szóval Istent, ?t, a kedves
 szemét? Oh, ha anyanyelvem madár-
 rajjá változna, tengernyivé, én meg
 Prosperóvá, s kiengedném s e friss
 szárnyakkal az eget födném - a lényeg
 megfoghatatlan maradna úgy is:
 kimondhatatlan! Mint mindig: a fontos.
 Szerelem! Legyek szület? világ,
 n?jjek Id?b?l Id?tlenbe át,
 csengjen csillagszineimmel a Kozmosz,
 jaj, lenne szavam bár Vég s a Kezdet,
 mást úgyse tudnék mondani: Szeretlek!
 ... |