Égre nézve látom, vonulnak a felhők,
elindulok felkutatni a tavaszi erdőt.
Olvad már a hó is, lecsöpög az ágról,
magvak bújnak elő drága földanyából.

Nézem, egyre-másra virág nyílik sorba,
akad itt-ott köztük piros pöttyös gomba.
Kezét fogom nyomban minden földi nőnek,
kísérem így fák közé szembekötve őket.

Megérkeztünk nézzék, mind kik körül álltok,
néktek adom mindazt, amit itt Ti láttok.
Jácintok és ibolyák csak is azért nyílnak,
ne feledje senki ma van éppen Nőnap.

...

Nyitott könyv vagyok számodra,
csak olvasd a lapjaim,
írj belém, ha jónak látod,
szíveddel írd napjaim.

Legyek a bibliád mától,
reményt én adjak lelkedbe.
Édes hittel emelj magadhoz
Hajtsd pír orcád testemre.

...

Hasson a szád rám, mint vihar a porszemre,
kapjon fel és kavarjon őrült szerelembe.
Csorduljon túl poharad édes szavaimtól,
teljen be a kedved ölelő karjaimtól.

Alkossunk mi ketten egyetlen egészet,
töltsünk ki egymásban kongó ürességet.
Forduljunk az éjből világosság felé,
arany szőnyeg terüljön lépteink elé.

Gyarapítsd tudásom, hogyan szeresselek,
zúzhassam a kételyt, mint rozsdás láncszemet.
Könnyáztatta testünk egymáshoz tapadjon,
tornádó, vagy orkán tőled el ne fújjon.

...