József Attila a XX. század első felének egyik leghíresebb magyar költője. Nevéhez számtalan gyönyörű vers fűződik. Nehéz gyermekkora volt, édesapja fiatal korában elhagyta a családot, ezért már korán fizikai munkásként kellett dolgoznia, hogy segíthesse édesanyját, és két nővérét. József Attila mindössze 14 éves volt, amikor édesanyja súlyos betegség következtében elhunyt. Nővére férje Makai Ödön lett a gyámja, aki polgári iskolába, majd később a makói gimnáziumba küldte tanulni. Neves írónk Juhász Gyula támogatásával jelent meg első verses kötete 1922-ben. Versei hamarosan megjelentek a helyi lapokban valamint a kor híres irodalmi folyóiratában a Nyugatban is. 1924-ben kezdte meg tanulmányait a Szegedi Egyetem magyar-francia szakán, onnan azonban 1 évvel később Tiszta szívvel című verse miatt eltanácsolták. Ezt követően külföldi egyetemeken folytatta tanulmányait, megfordult a bécsi, és a párizsi egyetemen is. Hazatérése után komoly anyagi és lelki problémákkal kűszködött. Megviselte őt egy nála magasabb osztálybeli családból származó lánnyal Vágó Mártával való kapcsolata is. A baloldali eszmékkel rokonszenvezett egész élete során. A politikával 1930-ban került szorosabb kapcsolatba, részt vett munkástüntetéseken valamitn tagja lett az illegális kommunista pártnak. Itt ismerkedett meg élettársával Szántó Judittal. Miközben folyamatosan születtek új versei egészségi állapota egyre romlott, bár rendszeres pszichiátriai kezelés alattt állt. Orvosai skizofréniát állapítottak meg nála, de a mai orvosok szerint ez a diagnózis téves volt, és inkább borderline személyiségzavarban szenvedett. Utolsó éveiben számos szerelmi csalódásban volt része, amelyek megviselték a költő lelki világát, továbbá komoly anyagi problémái is voltak. 1937 decemberében nővére balatonszárszói panziójában vendégeskedett, amikor egy séta alkalmával máig tisztázatlan körülmények között egy tehervonat alá került. Egyesek szerint csak egy szerencsétlen baleset áldozata lett, míg mások szerint öngyilkosságot követett el.