Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy minden bajban fogod a kezem.
Hogy nem hagysz el soha,
Hogy viszont szeretsz,
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz. ?

...

Túl a megszámlált esőcseppeken
bizonyosság volt minden, ami jött.
A viharban faharangszerüen
szólt a dörgés manzardtetőnk fölött,

s a felhős napot szétszórták a padlón
a tükrök, szélben sírt a burkolat.
Nekifeszültél, hogy - héját a kagyló -
védelmezd a falat.

Valaha barna tölgyleveleket
tépkedtünk, száraz fák telén, kakas
szólt valahol, a fejsze hangja meg
a csapás mögött picit lemaradt.

Láttunk, csönd évadján, hogy odalenn
borzong a borzas inda, a rózsaág
a tüskéig piroslik s, élesen,
a hó fölé feszült vadászkutyát.

...