Kerülj, miként más sarkát a delej, 
 Mint szirtet a hajós utában, 
 Gyülölj, mint angyal a kárhozatot, 
 Mint csendes éj a vadzajú napot: 
 Közömbös csak ne légy irántam! 
 
 S ha látom, hogy szivedben sz?m iránt 
 Akármin?, de érzemény van, 
 Remény táplál mindaddig engemet, 
 Mert aki gy?löl, még talán szeret. 
 Közömbös csak ne légy irántam!  ...  |