Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Hogyan mondjam el?
Elszeretném mondani mennyire szeretlek,
de fogalmam sincs hogyan kezdjek bele.
Talán el kéne mondanom neked,
mennyire boldog vagyok melletted.
Ha veled vagyok minden más,
hogy valaha elhagynálak? Kizárt!
Melletted a gondjaim elszállnak,
és nincs többé se bú se bánat.
A szomorúság helyére öröm lép,
kérlek légy az enyém örökké.
Imádom, ahogyan rám mosolyogsz,
ahogy nézel mindig zavarba hozol.
Nem vagyok a szavak embere,
de abban biztos vagyok hogy szeretlek.
Napról-napra erősödik ez az érzés,
ha elveszítenélek abba tönkremennék.
Ha este lehunyom szemem,
minden pillanatban bízom benne,
hogy ha úja kinyitom őket,
még mindig mellettem leszel.
Már egy ideje biztos vagyok benne,
hogy te vagy az az egyetlen,
akivel letudnám élni az egész életemet.
Nem tudom elégszer elmondani neked,
hogy te vagy a legcsodálatosabb ember.
SZERETLEK!!!

/saját/
...
Csöre
A tükör

Én a tükör vagyok! Meglátod bennem önmagad,
A képem nem torzít, nem nagyít, de nem is tagad.
Nem hazudhatok neked, mint megannyi "jó barát",
Érdekből fényezve fejedre rozsdás glóriát.

Úgy lásd, amint van, habár nem túl szép a kép, tudom,
Amit te ott látsz, neked is, nekem is fájdalom.
Hazug ajakkal hirdetsz szent igét, szent erkölcsöket,
Felrúgva esküt, Istennek szánt tiszta életet.

Megpróbálod hamis alkuba vonni Uradat!
Hát tenéked nem szent törvény a TÍZPARANCSOLAT!?
Hova lett hited, szép szavad meggyőző ereje,
Ha a szíved hazugsággal, hamissággal tele?

Hirdeted a jót, és mégis megteszed a rosszat.
Hajszolod a sátán ócska kincseit naphosszat.
A hatalom, pénz és pompa, ez nálad az érték?
Önzésed ködében valahol elveszett a mérték.

Jó neked a mocsok, posványos erkölcsi fertő.
A sötétben már nem látszik a fától az erdő.
Hova lett belőled a hit, égi szent akarat?
Miért dobod el Istent, s az igaz barátokat?

Én a tükör vagyok! Meglátod bennem önmagad.
A képem nem torzít, nem nagyít, de nem is tagad.
Én még itt vagyok! Összetörheted a lelkemet,
Cserepeiben ezerszer látod majd vétkedet...
...
Játék, és Szerelem
Mónika, Játék, vagy Szerelem? Nem mindegyik érzelem! A játékoddal, azt hiszem, elveszíted Szerelmem. Kincs az, mit elveszítesz Kedvesem, mert ritka, az igaz Szerelem.

Mint kéklő virág, mi egyszer elveszíti szirmait, úgy hullajtom Érted, Én is könnyeim. Szerelmet adtam, min Te csak nevettél hetekig, de ezt most már felednem kell, hogy ne vérezzek évekig.

Szerelmem adta kezedbe hatalmad, hogy rabságba szívemet örökre megtarthasd. De fájdalmas ez szívemnek, mert érzem öröm ez Néked, ezért hát a Tőled kapott Szerelmet, most megfojtom végleg.

Szerelmes csókodra, vágyakozni oly balgaság volna, mint azt hinni, talán Szerethettél is volna. Mert minden férfi az, ki megőrül Érted sorba, hisz ezernyi szívet teszel majd így örökre nyomorba.

Oly jóleső lelkednek, látni, hogy mások is szenvednek, hogy elfelejted azt, mi is kell valójában a szívednek. Szerelmem ezernyi képen mondtam el Néked, de ha nincs rá szükséged, kérlek, pusztítsd el végleg.

Óvakodj Tőlem, ezt mondtad Nékem, azt nem mondtad miért, így hát nem hittem Néked. Féltesz Engem, ezt suttogtad halkan, közben rájöttem szándékodra, szépen, de sajnos csak lassan.

Ígérem, nem fogsz Te Engem, őrlődve látni, kerülni foglak, inkább őrlődjön bárki. Eleresztem hát sérült megtört szíved, hogy ne lássál sírni, így szándékod miatt, többé már biztosan nem fogok írni.

Pedig Én voltam, az egyetlen, ki megértette tetted, mond, miért bántottad szívem, mond, miért tetted. A csábítás az, mi Néked erőt ad évekig, hisz jól tudod, nincs férfi, ki ellenállna hetekig.

Jól tudtad, ez mi erőt ad Néked, látni a férfit, ki megőrül Érted. Ez eddig tudatlan szívemmel mostanra átlátom szándékod, Te a Világra haragszol, s kik elvették árnyékod.

Kinek nincs többé árnyéka, annak nincs is teljes élete, így elveszed hát másokét, hogy beteljen életed. Szabadnak születtél, nem tűröd a vasláncot, pedig a Szerelem az, mi okozza a legszebb rabságot.

A teljes Élethez, keresd, kutasd az igaz Szerelmed örökre, mert Én,

Szeretni Téged nem tudlak, de Gyűlölni sem foglak Mindörökre.
...
Elmúlt szerelem,
Tompa, téli ködben
Velük szököm, megszököm az őzekkel,
szökkenéseim tükröket törnek.
Elfogysz belőlem, minden lehelettel
téged vallak tompa, téli ködnek.
Éneket fagyok fújnak, furulyáznak,
reszket ringó regimentje a fáknak,
minden lépés távolabb visz tőled.





































































































































































































































































































...
MEGCSALTÁL.....
KÜLTEM ÉN MÁR SZÁZ CSÓKOT NEKED
DE TE NEM FOGADTAD ŐKET
ÍGY ÉN NEM SZERETLEK MÁR,

DE TE VALAKI MÁS CSÓKJAIT VISZONOZTAD
ÉS ÉN RÁJÖTTEM MÁR RÉG
DE ÉN MÁR NEM SZERETLEK TÉGED
DE TE ENGEM MÉG MINDIG SZERETSZ

DE TE MÁR NE SZERESS TOVÁBB
NE TEDD AZT VELE
AMIT VELEM TETTÉL
NEM SZERETNÉM HOGY Ő MIATTAM LEGYEN
BÚSKOMOR
BOLDOGTALAN

EZÉRT SZERETNÉM MOST KIMONDANI
NINCS TOVÁBB
ENNYI VOLT
VÉGE LESZ
ÉS MOST VÉGE LETT.
...
Öszi falevelek
Őszi falevelek hullanak, érintik a sötét földet,
a nyár nem fogadta örökbe öket.
Hideg szellő suhan át a fák lombjai között,
egy vastagabb ágának nekiütközött.
Sóhajtozva állnak a fák, mindenért kár
elvesztették koronájukat, mindegyik kopár.
Őszi falevelek hullanak, nem ékítik a fákat többet
bánatosan sírnak és érintik a sáros lucskos földet.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó