Aki SAS behívóval vonatozott idáig… meditálni.

Van úgy, hogy két nap irtózatos lassan telik el,
Sötétség nem cseréli le magát, verőfénnyel.
Látjuk is, az égbolt beborított lőporfüsttel.

Jégből, saját kézzel faragott padunk van, a lövészárokba,
De beleülni olyan, mintha benne ülnél katasztrófába!
Most, nem tudom, mióta, csak ülök és várok!
Most, nem tudom, mióta, imákat kántálok!

Most csak elvagyok és elmerengek a semmibe…
Most csak elvagyok, érzem magamat a semmibe…
Most csak elvagyok, tudom, hogy nem vesznek semmibe.

Várok a semmiben a semmire, de nem tudom hány már az óra!
Várok a semmiben a semmire, ki tudja… élünk virradóra?
Várok a semmiben a semmire, otthon… szeretnek még az óta?

Csak várok és tudom, hamar lehetek enyészeté, végzeté,
Csak várok és tudom, egész magam is lehetek veszteséggé!
Csak várok és tudom, egy lövés, reményt fagyaszt merevült jéggé!

Csillagok világítanak, de nem kutatják a múltat,
Csillagok, fényesek, de hóban nem mutatják az utat!
Csillagok, ott fent mutatják holtaknak az ösvény utat!

Néha kinézve a lövészárokból, merengek a semmibe…
Néha kinézve… nagyon elmerengek, miért kerültem ide?
Néha kinézve… nem is értem, hogy miként keveredtem bele?

Néha… sokszor nehéz itt a szolgálat,
Néha… sokszor emészt a nagy búbánat.
Néha… sokszor, fázósan élem mákat.

Itt parancsra megy minden és elmenekülni nem lehet,
Sokszor még vékony hajszál sincs, mi megtartaná életet.
Itt nincs szívesség, ilyet nekem itt senki nem tesz,
Úgy tűnik, Isten akarata, mi lesz, mi nem lesz!

Vajon, lesz-e még nyár és vajh' én azt megérem?
Vajon, lesz-e még tavasz, és vajh' azt megérem?
Vajon, lesz-e holnap, addig is ezt túlélem?

Várok a semmibe és vajon eljön-e az én golyóm?
Várok a semmibe és meggyúrjam-e már a hógolyóm?
Várok a semmire, de, hiába, tán' nem jön el az én golyóm?
Várok a semmire, ha, én nem gyúrom meg, nem üt le hógolyóm?

Csak egyedül ülök a jégpadon, gyakorlatilag odafagytam,
Csak egyedül ülök, maradandón, eddig hiába is harcoltam?
Csak egyedül ülök és az otthonomon hosszasan elmerengek,
Csak egyedül ülök és a fejem mellett becsapódnak lövések!

Itt ülök a semmiben ásott gödörben, nézem a fegyveremet, befagyott!
Itt ülök a semmiben ásott gödörben, a fegyverem, már előttem halott!
Itt ülök a semmiben ásott gödörben, benne, de a lelkem… hitehagyott.

Lesném én otthon a szép kandalló-lángokat,
Fáradatlanul raknák rájuk hasábokat!
Célok nélkül, itt végzem én, pontos fejlövéssel?
Itt a semmiben, minek törődni kicsiséggel…

Itt várok a semmire és lám, hóvihar most meg is kezdődik,
Arcom nem olyan piros, de, a hátam is olyan nagyon fázik.
Alattam a jég felmelegedett, a jégpad lassan elmállik.

Nekünk, frontkatonáknak is vannak vágyaink, de a sorsunk a kötőfékünk,
Mi is lenne velünk, meg fronttal, ha kijelentenénk, hogy mi szabadon élünk?
Itt bizony lőnek, robbantanak, lélek zugába visszabújunk, mikor félünk…

A semmiben nincsenek álmok és nem léteznek mesés tervek,
A semmiben is tömegével vannak élhetetlen életek.
A semmiben hatályukat vesztik mind az őszintétlenségek…

A semmiben csak a semmit akarhatják elvenni,
A semmiben csak topogással sem lehet fejlődni.
A semmiben lehet maradék hitet elveszteni.

A januári égbolt pehelykönnyeket hullat,
A napsugár sűrű felhők mögött, bújva koslat.
Békés, csendes, meghitt érzések, itt nincsenek,
A nyugalom partjai, nagyon viharvertek.
Az idő itt végtelen, nincs finom fuvallata...
Mindent beterítve még tovább száll fent, magasba.

Vecsés, 2016, augusztus 17. – Kustra Ferenc József- íródott sok versszak: anaforásban és belső rímesben.

...

Lehullik az őszi falevél,
Az őszülő lét is útra kél?
Változtatni akarsz? Légy tenmagad!
Változz meg, változtasd meg önmagad…

Próbálkozz, akkor is, ha nem megy,
Győzz Te akkor is, ha te vagy hegy...
Kapsz érte... még további helyjegy.

Vecsés, 2013. november 27. - Kustra Ferenc József

...

Mondják az okosok,
Mondanivalód, ne cifrázd.
A kevesebb, tán’ több.
*
Ők, kik tán’ nem írnak,
Talán csak úgy, pacsmagolnak.
Mondanivaló kell!
*
Röviden írni tán’
Nem rossz, de érthetően írsz?
Tudsz jól fogalmazni?
*
Ahol történet nagy,
Azt biz’ hosszabban kell írni!
Érthető sorokban.
*
A másik fejével
Gondolkozz, értelmes legyél.
Biz’ kellhet cifra szó!
*
Szólj csak oda, ha kell!
De operálj, értelemmel.
Ne hordj, hetet-havat.
*
Ne légy megalkuvó
De szépen írjál rosszról is…
Sértegetni nem kell.
*
Tudd, ha őszinte szó
Hemzseg a versedben, nem jó!
Ez távolságot tart!
*
Homályosan ne írj,
Azt olvasó, majd nem érti.
Finoman, ne sértsd meg!
*
Használj írásjelet!
Szórendet, kordába tartod!
Ne én értelmezzem…
*
Prózavers meg nincsen!
Petőfi, talán írt ilyet?
Akkor nem ismernénk!
*

Szólj, nagy erővel, vagy
Gyengéden, de illendően!
Légy ember, poéta!

Vecsés, 2015. január 25. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban. (Ezt a versformát én szerkesztettem meg a haiku mintájára. Szótagszám: 6-8-6 és a haiku szabályok szerint kell használni!)

...

Űz ez az élet, mint egy nagy nemes vadat.
Vajon lesz-e jövőre vetés?
Nem akarok tányérján lenni egy falat.
Aratás is lesz, nemcsak vetés?

Űz az élet, de bánom is én, jő már a szilveszter.
Nemsokára új életünk lesz?
Búcsúztatjuk óévet, ünnepeljük az újévet.
Ragaszkodok őszinteséghez…

Nincs már katonasága az országnak.
Én berukkolok, majd... újévbe.
Bízok, hogy kapok egy csajkát magamnak.
Remélem, beérünk a révbe.

Ha majd, éjfélt üt az óra, óév a végét járja.
Lenyomok egy pezsgőt, életre.
Nézem, mikor lesz már a ramazúri, énem várja.
Lehet... vetemedek még egyre.

Konstatálom, az idén én is öregedtem,
Majd így jövőre többet mondok.
Lassan múlóban van öregedő életem,
Tényleg öregszem! Úgy borzongok…

Majd éjfélkor lövök én pár petárdát.
A maradékot visszaadom.
Ember, ne lője el mind az öt ujját.
Miért maradt meg, nem firtatom.

Éjfélkor majd üt nekünk a gong óránk.
Köszöntjük egymást, megölelve.
Kinézek, látom havas a diófánk.
Mulatságot ezzel növelve.

Pezsgőt bontunk, izgulunk a jövőért,
Kimegyünk a hóba szánkózni.
Pont éjfélkor koccintunk a jövőnkért,
Kívánjuk együtt: felzárkózni!

Vecsés, 2013. december 17. – Kustra Ferenc József

...

Míg, kezem- vezette toll sercegve dudorász a papíron,
Addig örömöm, bánatom magamból, tollammal kiírom.
Fehér, famentes papírra vetem a dolgokat,
Írok bele sok mindent, szépeket és gondokat.

Kalamárisomban a sok tenta, az maga a tudás,
Lúdtollammal hordom papírra, maga a boldogulás!
Jó, frissen metszett a lúdtollam, egészségesen sercegve hagy tentát a papíron,
A gyertyáim is súgják, hogy írjak, hagyjak tenta nyomot, lépjek át saját tudáson.

Három gyertyát is egyszerre égetek asztalon, hogy lássak,
Melegítik a lelkemet, hogy kiadjam lényegét, mának!
Egy ég szemben, középen,
Egy-egy meg asztalszélen…

A falról, körben mindenhol lelógó láng-árnyak egymásnak vibráló játéka,
Kölcsönözte azt, mitől kísérteties a csendes szobának a hangulata.

Az újonnan beállított gyertyám pislákolgat lágyan,
Lángja lassan lobog, gyengéden táncot is lejt magában.
Csak úgy mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,
A láng meg lassan lobog, mintha értené, néha sercen.

Lelki egészségemhez írni kell, mindent mi eszembe jut,
Ez aztán a lelki kényszer, ebből biz' nincsen semmi kiút.
Kalamárisban a tinta, melyet használni kell betűket leírni,
Őszintén, gondosan fogalmazva, a lényeget nagyon beleszőni...

A három gyertya fényénél látszik, meddig van tele a kalamáris,
Ahogy fogy a tenta, lúdtoll sercegve előjelzi... tölteni máris!

Kalamáris a tenta, a lúdtoll és papír,
Ez az egyensúly és ne kelljen tintaradír!
A három gyertya fényénél, látszik, hogy tenta fényes,
Majd matt lesz, de addig hozzányúlni fölöttébb kényes.

Vecsés, 2016. június 25. – Kustra Ferenc József

...

Repüljön magasra a
Béke fehér galambja.
Szárnyaljon az égbe a
Boldogság kék madara.

Legyen ez egész évben,
De főleg karácsonykor,
Mert bizony ez az ünnep a
Szeretet gálája… akkor…

Legyen mindenki udvarias
Egymással, férfiak a nőkkel…
Szeressék egymást mindig és hűen,
Éreztessék gyerekkel, időssel.

Az Úr is csak szomorúan néz…
A szeretet a legnagyobb kincs,
Mivé lesz a teremtett világ, ha
Emberek szívében szeretet nincs?

Karácsonyt várjuk egy éve,
Készülőnk hónapok óta,
De vajon szívünkbe a szeretet
Óh, lehetne, hogy állandó volna?

Karácsonyra ideszáll szeretet angyala,
Úr küldi, szívünket szeretettel telítse…
Emberek, fiuk, lányok, ifjak és öregek,
Kapcsoljátok szívetek szeretet vételre…

A szeretet a mosoly szépségében sejlik
Az ölelés őszinte melegében rejlik.
A szeretet naggyá, gazdaggá tesz
És ki így él, az koldussá nem lesz.

Figyeljük belül, boldogok vagyunk-e
Szeretetre a szívünk kinyílik-e…
Másnak, mi is segítsünk átélni ezt az érzést,
Szívünk képessége segíteni e szép érzést.

A fény, a szeretet a szívünkben, lelkünkben van,
Jóban, rosszban, az egymás iránti barátságban.
A fánál a mosoly a legszebb dekoráció…
Szeretet lángja perzseljen, mint detonáció!

Repülj, ereszkedj le ránk
Boldogság kék madara,
Töltsd ki a karácsonyunk
Béke fehér galambja.

Legyenek, óh, csak… szép szavak,
Durvaság, ne legyen… semmi!
Szeressük egymást emberek!
Merjünk tán’ boldogok, lenni…

Vecsés, 2010. december 20. - Kustra Ferenc József

...