Egy barátomra vártam,
a parkban, egy padon.
Nem jött. De lett egy társam:
az unalom.
Kiderült, neki is rossz magában.
Gondolta, ha mellém leül,
az id? gyorsabban repül.

Persze, lehet, hogy csak kitaláltam,
vagy ? talált ki engem.
Ebben a bizonytalan világban
semmi sem lehetetlen.

Aztán a szavakat verssé f?ztem össze,
s az unalom elt?nt. A versírás el?zte.

...

Ím, egy dal, mit százszor hallottam,
Mégsem értem.
Itt egy szó, melyet használok: Szeretlek
Értelmét veszti,
Mikor olyas valakinek mondom
Kit szánok,
Ki ismeretlen,
S kiben nem bújik meg az a szikra,
Mely tüzet gyújthat bennem.
A dal vonz, mégse értem,
A szót értem, de mégse hallom.
Hogy is hallhatnám, ha nem mondod? ...
Ha nem szólsz hozzám? ...
Ha tudnám, mit mondasz? ez fontos,
Számomra az.
Csak egy szó kell, s megértem a dalt is.
Hisz rólunk szól.

...

Hogy mondjam, mi ködnek az ég?
Hogy mondjam, mi vagy nekem?
Hogy mondjam, mit érzek én?
Hogy mondjam ki azt, hogy Szerelem?
Hogy mondjam, hogy kínos csendben ordítanék,
S hatalmas zajban súgnék egy szót..
Hogy mondjam el, a halált, s az életet?
Hogy mondjam: Téged feledni nem lehet?
Hogy mondjam, hogy érzem a tekinteted?
Hogy mondjam el azt, amit elmondani nem lehet? ?

...

Ijeszt? hangok száza süvít a szélben,
Villámok hadai háborúznak az égen.
Én csak fekszem a sötétben,
S idebent érzem,
Hogy hiányzol olyan annyira,
Hogy halálom érzem.
Könnyeim ezrével hullnak szememb?l,
Mint az es?csepp odakint a fekete felh?kb?l.
Szerelmes vagyok?
Bár ez többé nem kérdés.
Éberen várom, hogy szóljon a cseng?,
Hogy újra hozzád bújjak,
Mint amikor?
Egész éjszaka fürkésztük az eget,
Feltételek és szabályok nélkül.
Emlékszel?
Jött egy csillag, mi felénk tartott,
S oly fényes lett, hogy a többi elhalványult mellette.
Emlékszel?
Az a csillag a miénk volt,
S máig is, amikor eszedbe jutok,
Csak nézz az égre,
S tudni fogod, hogy akkor is veled vagyok,
Mikor nem vagyok melletted.

...

Valami éget, valami fáj.
Valakit a szívem még most is visszavár.
Ezer óra, és sok ezer perc,
Homályos emlékek,
S régi fényképek,
Ennyi maradt nekem bel?led meg.
Egyetlen pillanat, mi szívemben megmaradt,
S sok sebet ejtett egyetlen gondolat,
Azt hittem meg marad,
De elszállt egy perc alatt.
Annyira szép volt, azt hittem álom,
S ma már nem tudom, mire is vágyom.
Álmatlan éjszakák száza még el?ttem,
Rám tört egy érzés, mit még sohasem éreztem.
Szédelgek tudatlan, remélem álmodtam,
S ha felkelek egy szép reggel,
S kinyitom szememet,
Te ott fekszel mellettem, fogod a két kezem,
S átölelsz gyengéden,
Ahogy még senki sem?

...

Randi

2007 volt, augusztus három.
Elmondom, mi történt, azon a nyáron.
Megismertem ?t, aki most a párom.
Véget ért a magány, kezd?dött egy álom.

Félreértés volt, ami összehozott,
És egy ölelést?l minden megváltozott.
Beszélgettünk kicsit, a számomat elkérte,
Idegen városban test?rként kísérne.
Vártam, hogy hív, de nem történt semmi.
Ilyenek a pasik. Így jártam, ennyi.

Három nappal kés?bb ? éjszakás voltam ?
Sms-re keltem, álomból riadtam.
Egyszer még láthasson, csak erre kérne,
Bárhova elvezet, ahogy megígérte.
Találkozna velem, hogyha nem haragszom?
- talán az ölelés, azon a hajnalon? ?

Remegett a kezem, alig bírt el lábam,
Amikor találkoztunk a cukrászdában.
Megsz?nt ott a világ, csak mi voltunk ketten.
Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem.
Gyorsan szállt az id? és hamar este lett,
Randizunk még? Hívhatlak? - félénken kérdezett

Megtörtént egy csoda azon a nyáron,
Amikor megismertem ?t, a párom.
Rám talált a szerelem és most is tart az álom,
emlékszem
2007 volt, augusztus három

...