Találkoztunk egy szép tavaszi napon.
Azóta Szeretlek Nagyon.
Szívembe égetted nevednek bet?it.
Irántad éltetem szerelmem felh?it.
Mióta együtt vagyunk boldog az életem,
csak akkor keser? és nyugtalan mikor nem vagy mellettem.
Szeretlek, amíg élek, mert te vagy az Egyetlen Szerelmem.

...

Szinte már ezer éve,
hogy elmentem a hegyek területére.
Igen, Bükkszentkereszten voltam,
s a barátaimmal szórakoztam.

Akkor jött egy lány,
kinek kiléte számomra talány,
Túrázgattunk a sötétben,
s a lány kicsit sem félve,
törte az utat el?re,
el?re a rengetegbe.

A lány mögött menvén,
szemem, s lámpám ottmaradt a fenekén.
Majd beszélgetésbe kezdtünk,
sokat incselkedtünk,
S még többet nevettünk.

Ezek a napok megragadtak,
és még élek megmaradnak,
megmaradnak bennem,
S ha rá gondolok, jó lesz a kedvem.

...

Iskolába járok,
mert szeretnek a lányok,
reggelente az ágyból kimászok,
s, még zavarnak az álmok,
régebben elmondhattam, hogy autóval járok,
de bumm egy kanyar és elém került egy árok,
gyorsan korrigálok,
és ismét szállok,
a parkolóba begurulok,
de váááá, hol vannak a lányok?
keresek kutatok,
majd egyet meglátok, rám néz, s elpirulok,
de ismét ott egy árok!!!

...

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...

Az magány elborít teljesen! A sötét szoba börtönében csak egy dolog tart életben! Egy név, amit kimondva leomlanának a falak és kiterjesztve szárnyaimat el tudnék repülni hozzá! Majd felkapnám, magamhoz szorítanám, és a fülébe súgnám, hogy szeretem, és nem engedem el többé soha többé! De sajnos szárnyaim nincsenek, repülni nem tudok! Csak a sötét szoba a név és az érzés maradt, meg amit iránta érzek! És az pedig az, hogy szeretlek!

...

Drága Egyetlen Szerelmemnek!

Felcsendül a szerelem dala
és én oly boldog lettem mint még soha
Megtaláltam életem értelmét benned
aki megdobogtatta a szívem bennem
És akármilyen bolond is legyek
csak te kellesz nekem, szerelmem!

Mikor az égre tekintesz s a szemed könnyes
Egy kívánságom van : Várj meg és ne csüggedj
Mikor az égre nézel könnyes szemeddel
Egy dolog vigasztaljon
A kezed sohasem engedem el!

Melletted leszek mire az éj leszáll
Oly gyorsan repülök hozzád mint egy sasmadár
Átölellek véd? szárnyaimmal
és óvlak mindent?l, mi neked baj

Ha sötétbe borulna az éjszaka
Tudd, melletted vagyok
Nem hagylak el, nem t?nök el
S mi lényeges a tiéd vagyok mindenemmel!

Csókod nekem olyan mint egy csónak a mennybe
Kerüljek t?led bármilyen messze!

Köszönöm a szép perceket
mit melletted tölthetek s a szívemet
akármikor neked adom, ha kéred!

Én szeretnék emlékezni örökkön örökké
Arra a n?re kit szeretek ?szintén
S szeretném ha: Én a tiéd Te az enyém
Amíg csak világ a világ mindörökké!

...