Megijeszt a sötétség,
az, hogy már nem ölelsz.
Fáj ez az üresség,
mi a lelkemben pihen.
A földön fekszem
kínokkal, terhekkel,
repülni már nem tudok,
így nem mehetek el.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj!
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így még senki a világon!
Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál,
és azok, akik Mi voltunk!

Nem jön álom a szememre
mert nem vagy melletem
de ha melletem vagy boldog vagyok
nem tudom elmondani azt, hogy
mennyire szeretlek téged

...

Nyugszik a hajnal, pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj!
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így még senki a világon!
Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál,
és azok, akik Mi voltunk!

Nem jön álom a szememre
mert nem vagy mellettem,
de ha melletem vagy boldog vagyok,
nem tudom elmondani azt hogy
mennyire szeretlek téged.

Nem tudom van e valaki
aki lángol értem, de ha
van, akkor csak érte élek
? lenne kire örökké várni tudnék,
van valaki ki csak barát de ha
rám hallgatsz, nyitott szemmel jársz,
adj neki reményt de ne égbe tör?t.
Adj meg neki mindent amit lehet
mert lehet hogy ? a nagy ?.

...

Egy barátomra vártam,
a parkban, egy padon.
Nem jött. De lett egy társam:
az unalom.
Kiderült, neki is rossz magában.
Gondolta, ha mellém leül,
az id? gyorsabban repül.

Persze, lehet, hogy csak kitaláltam,
vagy ? talált ki engem.
Ebben a bizonytalan világban
semmi sem lehetetlen.

Aztán a szavakat verssé f?ztem össze,
s az unalom elt?nt. A versírás el?zte.

...

Ím, egy dal, mit százszor hallottam,
Mégsem értem.
Itt egy szó, melyet használok: Szeretlek
Értelmét veszti,
Mikor olyas valakinek mondom
Kit szánok,
Ki ismeretlen,
S kiben nem bújik meg az a szikra,
Mely tüzet gyújthat bennem.
A dal vonz, mégse értem,
A szót értem, de mégse hallom.
Hogy is hallhatnám, ha nem mondod? ...
Ha nem szólsz hozzám? ...
Ha tudnám, mit mondasz? ez fontos,
Számomra az.
Csak egy szó kell, s megértem a dalt is.
Hisz rólunk szól.

...

Hogy mondjam, mi ködnek az ég?
Hogy mondjam, mi vagy nekem?
Hogy mondjam, mit érzek én?
Hogy mondjam ki azt, hogy Szerelem?
Hogy mondjam, hogy kínos csendben ordítanék,
S hatalmas zajban súgnék egy szót..
Hogy mondjam el, a halált, s az életet?
Hogy mondjam: Téged feledni nem lehet?
Hogy mondjam, hogy érzem a tekinteted?
Hogy mondjam el azt, amit elmondani nem lehet? ?

...

Ijeszt? hangok száza süvít a szélben,
Villámok hadai háborúznak az égen.
Én csak fekszem a sötétben,
S idebent érzem,
Hogy hiányzol olyan annyira,
Hogy halálom érzem.
Könnyeim ezrével hullnak szememb?l,
Mint az es?csepp odakint a fekete felh?kb?l.
Szerelmes vagyok?
Bár ez többé nem kérdés.
Éberen várom, hogy szóljon a cseng?,
Hogy újra hozzád bújjak,
Mint amikor?
Egész éjszaka fürkésztük az eget,
Feltételek és szabályok nélkül.
Emlékszel?
Jött egy csillag, mi felénk tartott,
S oly fényes lett, hogy a többi elhalványult mellette.
Emlékszel?
Az a csillag a miénk volt,
S máig is, amikor eszedbe jutok,
Csak nézz az égre,
S tudni fogod, hogy akkor is veled vagyok,
Mikor nem vagyok melletted.

...