Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Távoli csillag
Ne hidd,hogy minden,
Pillanat oly közel,
Ne hidd,hogy az ölelés,
Nem fájhat majd egyszer.
Annyi szép pillanat,
Távolinak tűnhet,
A ragyogó csillag,
Megérinthetetlen.
...
Lőrincz Andrea
Szeretlek örökké!
Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keserű.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, eső, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis felnőttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.





...
nem barát csak have
keres mást akit ki használsz
én őszinte szeretetet adtam
viszonzás helyet csak hazug
szavakat kaptam

két színű ölelés hamis puszi
most meg láttam az igazi énedet
éld csak a züllőt életed
ha ez jó neked

azt mondat barátok vagyunk
de csak szimplán haverok
az őszinteség hol marad
nagyot változtál
mint ha nem is te lenél

nem kel ilyen barát nem kel
nem kel a fájdalom
nem kel a hazugság
nem kel a megjátszás

keres egy pali madarat
azt hiszem meg is találtad
vagy ö talált meg téged
de te ugrasz neki
mint egy béka
ez az egész tiszta tréfa
...
Örökkön örökké
Az idő vonatán érkeztél, s
kértél ajtóm előtt bebocsáttatást.
Szívem kapuja kitárt lett neked,hogy
örökkön örökké lakója lehess.

Az idő vonatán érkeztél ,
jegyet vissza már nem vettél,velem örök
e szerződés.Találkozott két Út ölelésben;
szeretetmágnesként vonzott, gyűrűjében .

...
Ölelő baráti szív
Testünk össze ér
ölelésem mennyit ér...
fejem válladra hajtom,
úgy,hogy a szívverésed hallom.

Közel került szíved a lelkemhez
A végtelen szeretetemhez,
Így együtt vihetjük tovább
Barátságunk Zálogát.
...
Mikor fáradtan


...magáévá tesz a magányos,
kietlen álom, a hideg, üres
ágyon, ne a darabokra szaggató
napokra gondolj vissza, repülj?
repülj a nyárba , mikor
oly sok év után, kábultan,
értetlenül - szinte bután,
zuhantál egy kedves
randevúba...
ezer sugárral ünnepelt a nap,
de nem perzselt, nem égetett,
langyos, kedves szellő is érte
arcodat, meglobbantotta
ingedet...
nem tudtad mi ez, csak érezted,
valami nagyon furcsa jóság
bebugyolálja tested, nem is
értetted, nem tudtad, mire
véljed...
s a buja rengeteg kedves, szűk
ösvényén átöleltél, majdnem
kettétörtem és megismételted
a csókot, a legelsőt, mit én fogadtam
olyan meglepetten?
utóbb beszéltél róla, akkor
tudtad meg, tisztán, élesen,
hogy "én őt szeretem, istenem,
mennyire szeretem!"...
ámultál, mint a kisgyerek,
mikor az angyal csenget,
karácsony este...
kitárul az ajtó, teljesen,
s káprázik a csillogó
csodától olyan édesen,
hogy eláll a szó...

öleltelek, illatodba mélyen
belefúrtam magam, hogy
legalább ezt el ne veszítsem,
istenem, már akkor hogy
tudta a szívem...
pedig te akkor még reméltél,
tervet készítettél, s valami
módon magadénak tudtál,
teljes biztonsággal
engemet...

aztán jöttek a kínkeservek,
félreértések és bánatok, mint
malomban megadón a búza,
őrlődtem, lázadoztam, hittem,
nem adhatod fel ennyire könnyen,
s amiért feladod...
ma már elment tőlünk a nyár,
a szerelem még tombol és éget,
de nyomunkban egy sötét
kísértet, azt mormolva, mint
buddhista imája, egyhangún,
idegesítő, folytonos, csendes
zajjal, hogy ember, ezt feladtad,
gyenge lábon állsz az akarattal,
elfáradtál...
igen, belefáradtál, érzem, s nem
tudok tenni érted semmit, csak,
mint Magdolna, letörlöm véres
lelkedet, kiölelem belőled a
napi rettenetet, mikor lehet,
s engeded...
illatod ma is varázsos, lényed
előttem tiszta, nincs titok, csak
tudom, hogy nélküled keserves,
veled lenni, állandóan, mégsem
akarok...
így a magányos álom előtt, legalább
jelenjen meg az ösvény, hol csak
kétszer voltunk, csak a testünk
esküdött, nehéz teher akkor is,
ha nem mondatott ki szó...
szeretlek, mint egy beteg
gyereket, lesántult cicát,
mint a soha ? kedvesemet,
szívemben forró széndarabok
parázslanak némán, s ha nagyon
éget,vizet neki...
de fölparázslik újra, s apellálok
az úrra, vegyen el tőlem, mert
úgy szeretni vétek, hogy tudjuk
mindketten, mindkettőnket éget,
csak egy balga "nem lehet" az
akadály...
ha ember kettősen él, bicsaklik
a lelke, fázik és csak egy csöpp
melegre vágyik, ölelésre, szóra,
mindenféle, csillámos csuda jóra,
de azt az ember csak attól az
egytől kaphatja meg...
átok már rajtunk
vágy, szerelem,
szabad szívvel,
szürkén és érdesen,
de biztos talajjal -

így kellene...



...
Szeretet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó