Elfordultál

Szemét dolgot mondtál, még rosszabbat tettél,
És tudom éveken át rajtam csak nevettél.
Nem érdekelt álmom, nem érdekelt vágyam.
Hideg volt a szíved, mint nekem most az ágyam.
Nem láttál szépnek, nem láttál jónak,
Bár inkább mentem volna, neki a folyónak.
Mit tehettem volna? elfordultál t?lem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, er?tlen!

Megsirattál hányszor? csak folyt a könnyem
És nem értettem: elhagytál? ilyen könnyen?
Álmom összetörted, lelkem megtapostad.
Csak én lehetek hibás, te kezeid mostad.
Tönkre tettél mindent, mindent elrontottál.
Mosolyogtál ugyan, de nekem csak hazudtál.
Mit tehettem volna? elfordultál t?lem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, er?tlen!

Nincs több vágyam, nem maradt már álmom
Nem érdekel az sem, ha egyedül kell hálnom.
Mindenemet adtam, de neked nem volt elég.
Csak húztad a szádat, ha szívem tártam feléd.
Neked olyan kellett, amilyen én nem lehetek.
És mit kaptam havonta? kussolok vagy mehetek!
Mit tehettem volna? elfordultál t?lem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, er?tlen!

Azt gondolom, most már nincs értelme élnem
Minek álmodjak, ha nincs mit remélnem.
Sokat szenvedtem, mára semmim nincsen.
Elhagyott a remény, mert te voltál a kincsem!
Fekszem, kelek, pár évet még vegetálok.
De ha eljön a nap a temet?ig meg sem állok!
Mit tehettem volna? elfordultál t?lem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, er?tlen!

Tudom, hogy megbántad és talán el is hiszem
Mégsem tudok túllépni egy csomó mindenen.
Fáj minden seb, mit rajtam ejtettél
A sok hazugság, amivel etettél
Nem tudok változni, nem tudok más lenni,
Nem tudlak feledni vagy kevésbé szeretni!
De mit tehetek most már? hisz elfordultál t?lem,
Magányos maradtam, gyenge és er?tlen!

...

Iskolába járok,
mert szeretnek a lányok,
reggelente az ágyból kimászok,
s, még zavarnak az álmok,
régebben elmondhattam, hogy autóval járok,
de bumm egy kanyar és elém került egy árok,
gyorsan korrigálok,
és ismét szállok,
a parkolóba begurulok,
de váááá, hol vannak a lányok?
keresek kutatok,
majd egyet meglátok, rám néz, s elpirulok,
de ismét ott egy árok!!!

...

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...

K?sziklán állok,
két angyalt látok: az egyik azt mondja szeretlek, a másik sose feledlek. <3<3<3

...

Mondd a rabság szerelem? Szárnyakat adott mindig nekem. Szállok az angyalok kertjébe, ahol koszorút fonok bel?le Neked. Nincs id? és nem lesz tér, ha a szárnyam felveszem, mert a világ egyik végéb?l szállnak szerelemt?l túlf?tött vágyaim. Hozzád.

...

Bánat!

Bánat ül kis szívemen,
Mert elmentél kedvesem.
Csókjaidat ?rzöm s dédelgetem édesen,
Míg haza érsz, és tiszta szívb?l átölelsz,kedvesem!
Minden porcikám érted kiállt...
Mondd! Miért nem jössz már?
Hol vagy már?
Már hallom ahogy fordul a kulcs a zárban,
Szívem dobban, hisz már itt vagy a házban!
Ne menj el többet, kérlek
Maradj velem, egyedül félek...
Karod átölel, a szád megérint
S én a boldogságtól szállok fel a csillagos égig!
Csillagoknak mesélem, hogy boldog vagyok,
Ezért kérlek téged szeress nagyon!

...