Magányosan sétálgattam,
Nézel?dtem, bámészkodtam.
Hideg volt, s a szél is fújt,
De bennem valami lángra gyúlt.

Melegség öntötte testemet,
A lány szebb volt, mint a képzelet.
Eldöntöttem megszerzem ?t,
Megszerzem azt a gyönyör? n?t.

Összeszedtem magamat,
Érzem eljött az a pillanat,
Hogy leszólítsam, s elmondjam:
Szebb vagy mint a pirkadat.

Minden porcikám remegett,
Mert szebb volt mint a képzelet.
Els? kérdésemre felelet:
Vártam már rád eleget!

Nem sokkal kés?bb,
Hajnalodni kezdett,
S valami zaj törte meg,
Eme békés csendet.

Ráeszméltem, csak álmodtam,
De én hiszek még az álmokban.
Tudom, egyszer rád találok,
S már tudom, akkor mit csinálok.

Megfogom a két kis kezed,
Átölellek, s te engeded.
Nem lesznek már magányos nappalok,
Sem hideg fázós hajnalok.

Tudom vannak még angyalok,
Kiknek, nem fontos a t?sarok.
Nekik az álmaik nagyon nagyok,
S veled én is közéjük tartozhatok.

...

Egy szív, mely csak szeretni akar,
Egy n?t, kit az átlag el nem takar.
Kit?nik ?, ha szüntelen keresed
S boldogságod rögvest megleled.

Mert nem létezik oly szó vagy tett
Mi ily szempárt veled elfeledtet.
Ilyen gyönyör? lelket melyet,
Isten csak egyszer teremtett.

Nappal karodban tartanád,
Éjjel álmába ringatnád,
Majd fülébe halkan súgnád,
Leszek az ki örökké imád.

Szereted, hisz mást nem tehetsz,
Szíved szerint cselekedsz
És szíved most már mást akar,
Boldoggá tenni ?t még a föld eltakar.

...

Boldog vagyok, mert tudok örülni annak ami van,
Boldog vagyok, bár nem sok mindenem van,

Boldog vagyok azért, mert hiszek még az álmokban,
Boldog vagyok, mert sok mindent átélhetek álmomban,

Boldog vagyok, mert egyedül vagyok,
Boldog vagyok mert az álmaim nagyok,

Boldog vagyok, ha a nap ragyog,
Boldogabb lennék, ha bár néha bunkó vagyok,

Álmaim n?je azt mondaná:
Beléd szerelmes vagyok!

...

Magányos és gyenge voltam,
álmaimban vágyakoztam.
Szinte a semmib?l kerültél el?,
s testem ismét átjárta az er?.

Már nem volt mi bánt,
Hisz megtaláltam a lányt.
Igen téged Kedvesem,
Ki nem vagy más, mint az életem.

Hozzád bemászok én az ablakon,
egy hideg téli hajnalon,
Csókjaimmal felébresztve,
a füledbe súgom,
Szeretlek nagyon!

Álmaimban téged látlak,
Az életben én meg nem bántalak.
Csendben fekszünk a paplanon,
S ajkad csattan az ajkamon.

...

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...

Te vagy szívem
másik fele,
Te vagy az életem
rejtekhelye,
Te vagy titkom ajtajának
a zára...
Nálad szívem pitvarának
kulcsa...
Te vagy lüktet? szívem
dobbanása,
Ünnepl? lelkem
édes álma.
Te vagy álomba ringatóm,
szerelmet kézb?l itatóm.
Te voltál sorsom könyvének
írója
Vagy ma is rang adója,
S leszel halálig az adósa!

...