Egy csillag lehullott.


Egy csillag lehullott, valami elszakadt.
Hatalmas tervekb?l fekete gyász maradt.
Valaki elhagyott búcsú nélkül ment el
Könnyeim nincsenek hisz még nem fogtam fel.

Ha majd évek mulvá elfoszlik a szemfedél,
emléked akkor is, örökre bennem él.
Mert téged nem felejt, a rokon, a barát,
hiába ragadott el a kegyetlen halál.

Ezután nem dobog egy szív, nem beszél egy száj,
könnyeim nincsenek, csak érzem, hogy fáj.
Miért az ment el, aki szeretetben élt
válaszolj hát Istenem: MIÉRT, MIÉRT???


Kókai András

...

Még fájnak az érted legördül? könnyek,
az álmatlanul átverg?dött éjszakák!
Még fájnak a hazug szavak,mondatok,
az ?szintének hitt mozdulatok!
Még fáj ha találkozunk,ha látlak,
hogy esténként hiába várlak!
Még fáj,hogy nem vagy itt velem,
hogy nem fogod meg gyengéden a kezem!
Még fájnak az emlékek és a gondolatok,
a soha ki nem mondott mondatok!
Még fáj minden ami hozzád kapcsolódik,
minden,amir?l te jutsz az eszembe!
Még fáj,de egyszer elmúlik talán...s,
akkor már nem vágyik szívem a szíved után!

...

Nézd a n? szemét

Az igazi n?nek csak a szemét nézd, és azt sem kívülr?l, hanem a lelke fel?l.
El?ször meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke fel?l nézed az els? réteg
a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni,
akkor láthatod a második réteget
a gyengédséget a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben
látod az öröm pajkosságát
a negyedikben a harag villámait
az ötödikben a harmónia vágyát
a hatodikban a gyönyör cirógatását
és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a tiéd.
Minden igazi n? hét fátyoltáncot táncol,
és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát vagy a csíp?jét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömt?l hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyed? teste minden apró titka a szemében van.

...

Hatalmas pofont adott az élet,
Rájöttem hogy elveszíthetlek téged.
Akármennyit gondolok rád,
Vissza már nem kaplak,
Még akkor sem ha ennyire akarlak..

...

Ó, csak írj és akkor
Nagyon, boldog vagyok.
Mert szívemet, lelkemet
Magadban hordozod.

Tudom, hogy gyötörlek
Buja szerelemmel.
És fájdalmat okozok
Fájdalmas szívemmel.

De isten meg hálálja
Hidd el majd neked.
Ha írsz nekem néha
Pársoros levelet.

És nekem bocsássa meg
Rettent? b?nömet.
Azt, hogy önz? módon
Vágyom szerelmedet.

...

Elmém átvette a Mantra.
Már nem vágyok a Havasra.
Gyopárt szedni sem kívánok.
Elhagytak a régi álmok.
Élni, élni, vagy megélni.
Kínok között heverészni.
Mily élet mely kínálkozik.
B?nös lelkem bocsájtatik.
Sorsom meglett bélyegezve.
Hátralév? életemre.
Akarsz élni? Gyarló, gyáva!
Hisz nem ez volt élted álma.
De már kés?, mint a bú.
Nem lehetsz többé hiú.
Mert életed mint csorgó patak.
Te csorgattad el, te, magad!
Mert nem akartad megélni.
Mindig csak élni, élni!
Most itt a vég, aszály.
Minden álmod tovaszáll.
De ne búsulj, mert a vég.
Méltó lesz majd, és elég.
Emlékeznek majd a szépre.
Koporsódat körbe véve.
Dicsérnek, és fölemelnek.
Hazug szóval ünnepelnek.
Engedik majd, hogy te fekve.
A sok álló közt ünnepelve.
Azzá lehetsz mi nem voltál.
Ki hiányzik, ha nem volnál.
Királyn?, és úri dáma.
Kit takar halotti palástja.
Te hallva majd a dicsér? szót.
Tudni fogod, hogy mi nem vót!
Még mosolyt csal a népek gyásza.
De ezt már többé más nem látja.

...