Az az érzésem, hogy mi tökéletesen összeillünk.
Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom.
Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok bel?led és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Szükségem van RÁD!

...

Erre sok ember nem tud válaszolni, ha megkérdezed!
Talán szavakba önteni teljesen nem is lehet! Számomra?
Leveg? vagy... aki nélkül megfulladok!
Tenger a pálma fák körül... mi nélkül kiszáradok!
Napsütés... ami nélkül sötétségbe borulok!
Föld... ami nélkül a lábam alatt nem lenne talaj!

...

Meghalt egy dallam, elcsitult halkan.
Nem is olyan régen ajándékba kaptam.
Meg kell, hogy gyászoljam, el kell, hogy feledjem.
Fájdalmas emlék lett, el kell, hogy temessem.

Ó Istenem! - pedig de nagyon szerettem!
Minden hangját szívem rejtekébe tettem.
Ahányszor felcsendült, kivirult az élet.
A viharos ég is csodálatos szép lett.

Hittem a zenének, a tündérmesének.
Akartam er?sen, egészen enyémnek.
Visszavették t?lem, itt állok kifosztva.
Másnak adták, máshol szól már az a nóta

Te bolond tudhatnád, hogy színház az élet!
A szerep marad, csak szerepl?t cserélnek.
Elmúlt már, elnémult, nem jön vissza soha.
Ködbe szállt véle egy varázsos éjszaka.

...

Most múlik, most szótalan
fájdalmas csendben, most pontosan
Elmuló, haldokló szavak
még belém hasítanak.

Engedem, had áradjon szét mérge
szilánkos lelkemen
Had ölje meg minden apró,
könny? reményemet

Had öltözze fel a feledés
köntösét,
Had hordja szét a szél, minden
szúró porszemét.

Most múlik, s Te engeded hogy szenvedjek,
még kicsit tomboljon pusztítson,
még érezzem,
Mert most múlik...most...ebben a pillanatban.

...

Esténként akárhányszor felnézek az égre,
téged látlak odafent az összes csillag képbe.
Csak téged látlak odafent, csakis téged szerelmem,
lehunyom a szememet és álmaimban kereslek.


Álmaimban megtalállak kicsiny kis rózsaszál,
csókolom én ajakidat vadabbul mint bárki más.
Veled vagyok jóban rosszban amikor csak tehetem,
veled én az életemet leélném még ezerszer.

...

Kásmír szoknyád álmatlan vacogtat,
hogyan feledném perzsel?, buja szád?
Lángja voltam minden végtagodnak,
torkomban érzem még kebled parazsát.
Látlak repülni nagy egek felé,
mennyei zúgók örvényében táncolsz,
blúzod veted ringó öled elé,
tested mámorától zsongva viháncolsz.
Merre lehetsz most, tüzek leánya?
Szédülten idézlek, megkondul az éj,
átfut rajtam a csönd borzongása:
matat utánunk a kotlósszárnyú szél.
Ha titkos törvények varázsa áhít,
iszonyú árnyam érted felparázslik.

...